Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
V. osztály története
28 olyan „kíméletesen” a deliquenssel. Ez már igazi magán-lehúzás. Félhivatalossá pedig akkor válik, ha a tanár úr visszajőve észreveszi a jelenetet, de belátva, hogy ezen már ő sem változtathat és minden közbelépése amúgyis eredménytelen lenne, csöndesen hátat fordít és nem vesz róla tudomást. Izgalmasabb és komolyabb kalandoktól elestünk: az útviszonyok — olyan jók voltak, hogy „sajnos” (a lipseá majdnem árokbafordulást leszámítva), egyszer sem akadtunk el. így is volt elég jó kedv: kiváltképen utazás közben, az autóbuszban énekeltünk sokat, „bemondásaink” és szavalókórusunk „finom” célzásai pedig gyakran még Sárkány és Blázy tanár urakat sem kímélték. * * * Az évvégi nagy tanulás emlegetésével nem akarjuk senki nyugalmát sem megbolygatni, csak még a tornaünnepélyről szólunk néhány szót: osztályunk két kézilabdacsapattal szerepelt, és éppen egyik szerencsétlen krónikásunk volt az, aki megtette az eddig lehetetlennek hitt bravúrt, hogy öngólt dobott; amiért is nevét a magasabb kosárlabda körökben örökké meg fogják emlegetni. * * * Ezután már csak a vizsgák következtek, no meg a bizonyítványkiosztás és az iskola egyik legjobb osztálya (az osztálytanár úr mondotta) számára megkezdődhetett a régen várt és jól megérdemelt vakáció.
