Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
V. osztály története
25 karotin korpuszkulák konglomerációjáról, vagy a heliotropikus fluktuációról és időnként lopva körültekintve, elégedetten tapasztalta az osztatlan bámulatot, melyet különösen az alsós társadalom körében keltett és hallgatta annak spontán megnyilatkozásait: „Ezek aztán tudnak .. .!“ * * * De nem kell azt hinni, hogy abban az időben, melyről nem beszél részletesebben a krónika, az osztály csak tanult. A szürke órák mellett akadt néhány vidámabb is, mely azután még hosszú ideig beszéd tárgya maradt. Ilyen volt például az az angol énekóra, melyen a Clementine-t először énekeltük, meg mikor Jánossy tanár úr a trubadúrokkal kapcsolatban a diákszerelemről tartott előadást. A tízpercek hangulatára nagy befolyással volt a Hófehérke számtalan fülbemászó dallama, s a végén már nem lehetett békességgel végigmenni a folyosón, hogy valaki az ember fülébe ne ordította volna Hófehérke törpeindulóját. A húsvéti szünet után pedig, a cserkészek kirándulásának hatása alatt, a „Rózsafa virít az ablakom alatt“ kezdetű dal örvendett közkedveltségnek, különös tekintettel az osztálytanár urunkról szóló rémhírekre. * * * A legsúlyosabb tárgy az idén mindenesetre a növénytan volt. Sárkány tanár úr nagyon a szívén viselte és komolyan vette. Az órákon kívül növénytani gyakorlatokat is tartott, és megkövetelte még a növénykertben való „önkéntes” munkát is, továbbá számtalan kiránduláson való részvételt és a kívánt osztályzat arányában növekvő számú begyűjtött, lepréselt, szétszedett, kipreparált, felragasztott, megfigyelt, leírt és meghatározott növényt. Ahhoz, hogy valaki egyálalában jelesre számíthasson, legalább ötven, fenti módon „megdolgozott” növényt kellett beadnia, tehát ezeknek az öt iskolai növénygyűjtő kiránduláson kívül legalább ötször kellett volna elmenniök növényt gyűjteni. Ezek a kirándulások pedig, de főként a növények elkészítése, rengeteg időt vettek igénybe. Voltunk a Füvészkertben is, természetesen szigorúan tudományos alapon; {bújócska csak akkor volt, mikor Sárkány tanár úr már a következő üvegházban járt). A beadott növények és kirándulási jegyzetek sorsa — hasonlóan a már említett naplókhoz — a teljes feledés és a szertár valamely fiókjában való porosodás lett... Mégis nagyon sokat köszönhetünk Sárkány tanár úrnak: igaz, hogy erősen megdolgoztatott bennünket, de igen sok fiúban sikerült felkeltenie a természettudományok iránti érdeklődést, és a többiek is megértették, legalább az alapfogalmakat, ami rendkívül fontos — s különben talán sohasem jutottak volna el odáig. Mert Sárkány tanár úr nem ragaszkodott a formához: mindig az igazi lényeget emelte ki.
