Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
V. osztály története
2.3 kik a művelt emberek”. Még Endrődi tanár úr is beszélt a görög nyelv szépségeiről, bár nem igazi lelkesedéssel. (De meg is tudjuk érteni). Az angolosoknak óriási előnye volt az énekóra. Minden hét utolsó óráján ugyanis — természetesen szabályos preparálás, fordítás és megtanulás után — angol dalokat énekeltünk Endrődi tanár úr vezénylete mellett és Reiner harmóniumkíséretében. * * * Ősszel g sport terén is szép eredményeket értünk el: az osztályok közötti pontelőnyversenvben elsők lettünk; továbbá magasugrásban Skrilecz és súlydobásban Gyárfás második; távolugrásban és 100 méteres síkfutásban pedig harmadik lett Merényi. * * * Az év diákos, vidám önfeledtséggel kezdődött; nem is gondoltuk akkor, milyen nagy események elé nézünk. A világ hatalmas hírektől volt hangos. A müncheni szerződés értelmében tárgyalások kezdődtek a magyar és csehszlovák kormány között. Fokozott izgalommal figyeltük a megbeszélések eredménytelenségéről szóló híreket. Szeptember 21-én, a félmilliós tömeggel együtt mi is tüntettünk a Hősök terén a magyar igazságért. Végül is, mint ismeretes, visszatért a Felvidék egy része, és a bevonulás napján az egész iskola ifjúsága a díszteremben gyűlt össze. Az új határokat először az igazgató úr ismertette, majd Jánossy tanár úr méltatta a nap jelentőségét. Néhány nap múlva megtekintettük az „Észak felé” című filmet a diadalmas felvidéki bevonulásról. * * * A feszült politikai helyzet miatt a főváros már tavaly megkezdte a légoltalmi előkészületeket, amibe iskolánk is mindjobban belekapcsolódott. Az idén Sárkány tanár úr teljesen újjáalakította az iskola légoltalmi szervezetét, amelybe már mi is, — mint felsősök és Sárkány tanár úr „osztálya” — különféle beosztásokat kaptunk. Az osztály nagy részét már iskolán kívül hívták be, a többieket pedig az iskolában osztották be mentő, műszaki, tűzoltó, rendfenntartó, futár, stb. minőségben. Természetesen nagyon büszkén viseltük a hivatalos hatalmunkat jelentő karszalagokat. Az alsósok előtt különösen a rendfenntartók álltak nagy tiszteletben, akik — osztályfőnöki megrovás erejéig — élet és halál feltétlen urai voltak. Csak a szegény osztályparancsnok szomorkodott, mert a sok beosztott miatt, alig maradt valaki az osztályban, s így gyakorlat alatt jobbára magának vezényelt. A legirígyeltebb tisztség azonban mégis a riasztó volt. Ennek ugyanis állandóan a portásfülke előtt kellett ülnie és figyelnie a riadó jelére; miközben a szünetekben élvezettel hallgatta a t
