Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium

Alsó osztályok története

13

mondani, hogy lassan haladtunk volna: a tanár úr gyorsan beszélt és villámsebesen írt a táblára. Egyszerre többfelé is figyelt, a házifeladatot ellenőrizte és hallgatta a felelőt (de így is észrevette még a legkisebb hibát is). Előadása rendkívül szemléltető volt: rajzokkal, kézmozdulatokkal vagy magaszerkesztette készülékekkel és táblázatokkal tette az elvontabb dolgokat is kézzelfoghatóbbá. Ha az anyag valamilyen gyakorlati kérdést érintett, rögtön arra is kitért, s ha lehetett, eszközökkel vagy modellekkel tette élménnyé, az elvont tételeket. A példákat és feladatokat úgy kereste össze, hogy azok érdekesek maradjanak. A gömbnél például nem a könyvben lévő 1.342 cm. sugarú golyót számítottuk ki, hanem inkább bolygók felszínét és köbtartalmát — vagy a tüdőhólya- gocskáét. A hengernél meg a bánhidai vezeték súlyát számítottuk ki; vagy a töltőtollal húzható tintavonal hosszát.

A rend volt ezekre az órákra a legjellemzőbb. Rend és mégsem pedánsság. A tanár úr bejön, kiveszi óráját a zsebéből és leteszi a katedrára. Fedőlapján tintavonal jelzi az óra végét. Kinyitja az egyik kodak- papírdobozát. (Ebben állítólag megvan az anyag — az egész évre, minden egyes órára pontosan meghatározva; sőt, egyesek szerint, hónapokra előre a felelők neve és kérdései is.) Megkezdődik az óra, és addig sohasem csöngetnek, amíg a tanár úr be nem fejezi az előadását. Lehet, hogy előbb végez: ilyenkor még néhány nem a tárgyhoz tartozó érdekes dologról beszél, vagy táv- és szögbecsléseket végeztet — de túlságosan későn soha.

Öra után pedig oda lehetett menni hozzá és akármit kérdezni. Sohasem volt annyira sürgős dolga, hogy részletesen ne válaszolt volna; és semmit sem tartott olyan nehéznek, hogy mi „úgysem” fogjuk felfogni tudni. Elmagyarázta és mi meg is értettük; bármilyen eldugott matematikai, fizikai, kémiai vagy technikai kérdés volt is az.