Elefánty Sándor: A Debreceni Evangélikus Elemi Iskola ötven éves története 1886-1936
Az iskola első évtizedei
A mai lépcsőház és az I. osztály helyén volt a fiúiskola, középen az előszoba, jobbra a kézimunka, belül a leányok terme. A termek alacsonyak voltak, mély ablakokkal, Materny Lajos már az átköltözködés előtt felvetette a vegyes osztályok tervét, de az iskolaszék, számolva a debreceni viszonyokkal, a szülők felfogásával, akik idegenkedtek a fiú-leányosztályoktól, a tervet elvetette. Féltek az iskola elnéptelenedésétől. Az V. leányosztály felállításával egy harmadik tanerőt is alkalmazni kellett, aki a leányok női-kézimunkaoktatását is vezette. A Filléregylet 120 frt évi segítséget ajánlott fel az egyháznak e célra, mint eddig is. Külön gyűjtés 100 frt-ot hozott. 1890. őszén megválasztották segédtanítónőül Rohács Idát, aki az 1890-91. iskolaévben működött iskolánknál, tanítva az időközben megnyílt VI. osztállyal a IV. és V. osztályt, Az iskolai létszáma 90-re emelkedett (42 fiú, 48 leány), abból evang. 52, másvallásű 48. Oszterlamm Ernő ref. főiskolai tanár, hítsorsosunk, Géressi Kálmánná édesapja, 1890-ben az evang. Filléregyletnek „az iskolánál működő kézimunkatanítónő javadalmazásara“ három raktárpénztári részvényt ajándékozott A következő évben pedig az „Oszterlamm Ernő alapítványt“ teremtette meg egyházunknál azzal a tizenöt drb. pénzintézeti részvénnyel (11 vidéki, 4 helybeli takarékpénztári), melynek jövedelme felerészben — 14x25 frt. — egyedül az iskola fenntartására for- díttassék, másik felerésze családi igényeket elégítsen ki.“ így átlag 300 frt, évi jövedelemhez jutott iskolánk. Ma is meghatottsággal gondolunk a nagy alapító nemes tettére, aki szívvel, lélekkel, anyagiakkal is sietett az iskola jövendőjének biztosítására. Emlékét iskolánk lapjaira írjuk fel örök emlékezetül. 1891. 92. évben Nagy Júliát, 1892.-93.-ban Blósz Júliát alkalmazták segédtanítónőül. Kézdy Istvánt, 1892. augusztus végén Nyíregyházán választották meg rendes tanítóul, megvált iskolánktól, ahol nagy. ügyszeretettel, hivatással dolgozott, emberfeletti mimkát végezvén a teljesen osztatlan leányiskolában 1886.-tól 1892.-ig. Helyére Topscher Lajost választotta meg egyházunk, aki az I.-VI. leányosztályt vezette, Blósz Júliára bízatván az I.-IÍI. leány és az I. fiúosztály. Az iskola felettes hatósága idők folyamán belátta, hogy évről-évre változó tanerőkkel nem lehet érdemleges munkát végeztetni, azért a segédtanítónői állást megszüntette, kimondván: „Tanítóinknak olyan fizetést akarunk adni. hogy ne gondoljanak eltávozásra, olyan iskolai rendtartást készítsünk, ami a tanítói munkát egyöntetűbbé, módszeresebbé, a tanítást értelem és gondolkodást fejlesztőbbé tegye. Az értelem fejlesztése, az önálló gondolkodás emelése mellett el kell tűnnie iskolánkból a magoltatásnak, a lélekölő könyvnélkül való tanításnak, mert ez nem nevel gondolkozó embereket.“ (1893 évi VI. 30-iki iskolaszéki gyűlés jegyzőkönyvéből.) Olyan magas gondolkodásra valló tanítási elvek ezek, amiket 50 év után a mai népiskolai tanterv tűzött ki célul. ' Effelé az örökérvényű cél felé haladt evang. iskolánk állandóan, félszázadon át. Azóta világnézeti válságok forgatták a magyar életet, 10
