Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
II. RÉSZ. A miskolci szellemi élet és kultúra talaja. - 2. A miskolci kultúra helyzeti és gazdasági energiái
43 Európa s ezzel együtt a legyőzött államok is, előbb vagy utóbb mégis csak kiheverik s ebben az esetben azok az energiák, amelyek a nemzet gazdasági fejlődését és versenyképességét elősegíthetik, újra építő s eleven, fejlesztő munkára szabadulnak fel. Miskolc fejlődésének önmagából kitermelődő ereje s helyzeti energiái tehát, ha pillanatnyilag szunnyadásra vannak is kárhoztatva, nem haltak él, csak az új indításra várnak. Miskolc jövendő fejlődésének helyzeti energiái és biztosítékai nagyrészben Borsodvármegye természeti gazdagságában és ipari fejlettségében rejlenek. Borsodvármegye az ezeréves határok között is jelentékeny gazdasági és ipari erőt képviselt, a megcsonkított országnak azonban, az ország jelenlegi szegénységében, valóságos kincseskamrája. Ezeknek az erőknek a kihasználása csak a múlt század utolsó évtizedeiben indult meg. Itt áll Miskolc közvetlen közelében, sőt természetes geográfiái és kultúrális egységébe beleolvadva a diósgyőri állami vasgyár, Magyarország egykori legnagyobb vas- és acélgyára, a háború alatt befejezett ágyúgyárral. Békében itt 9 000 munkással dolgozott. Mai munkáslétszáma már csak 5 000, az állam gondoskodása oda irányul, hogy a gyár a mai piac követelményeihez modernizálódjék s mihelyst a megfelelő tőke rendelkezésre áll, új fejlődésbe lendülhessen. Gyártmányai ma is bejárják a külföldet s egyes gyártmányaira még Franciaország is rá van utalva. Miskolcra fut be az ózdi vonal is, ahol a Rimamurányi és Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. nagyszerű és a modern igényeknek is megfelelő vasgyára és kohója reprezentálja a magyar nehéz ipart. A Rimamurányi ózdi telepe 1920 óta állandóan a nagyarányú fejlődés korszakát éli. A telepen, amely ma Magyarország legnagyobb ipartelepe, már 4 kohó dolgozik. Ózd munkáslétszáma 1926 óta 2.400 munkással emelkedett s ma már 11.140. Magyarország mai teljes vasszükségletét Diósgyőr és Ózd látja el. A nagyobb borsodi széntelepek az ezeréves országban és a békebeli gazdasági életben nem bírtak különösen nagy gazdasági jelentőséggel, jelentőségük azonban a háborúban és a háború után óriási mértékben megnövekedett. Egyik bánya a másik után nyilik meg és a parlagokon, ahol röviddel ezelőtt még csak kökénybokrok álltak, folyton újabb és újabb tárnák jelennek meg s ontják magukból a jó minőségű borsodi szenet. 1921-ben már 36 bányában több
