Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
II. RÉSZ. A miskolci szellemi élet és kultúra talaja. - 1. Nagy-Miskolc problémája
39 társadalmi tagozottságával e városok társadalmába nagyobb arányban olvadna be, azokban bizonyára komolyabb eltolódásokat váltana ki. Egyedül Budapest környékbeli lakosságában nem mutatkoznak erősebb mértékben ezek a központi fekvésű város társadalmi összetételétől nagymértékben elütő eltolódások. Talán ez a psicholo- giai magyarázata részben annak is, hogy Magyarországon már régen a milliós Budapestről beszélnek, holott ezt a számot Budapest lakossága még ma sem érte el. Volt ebben ugyan sok felesleges hivalkodás is, de rossz politika volt mindenesetre a milliós város felé való rohamos törekvés, mert ez az erős lendület nagy mértékben elősegítette azt, hogy Budapest a vidéki városok fejlődésének a rovására, valóságos mamutvárossá fejlődött. Azok a hibák azonban, amelyek Budapest aránytalan fejlődésével szemben felhozhatók, ma, amidőn mindenütt és épp Budapest ellensúlyozására, a vidéki gócpontok kiépítésére törekszenek, Miskolccal szemben fel nem hozhatók. Miskolc és Diósgyőr szellemi és kulturális egységének az elgondolása tehát korántsem irreálitás. Némileg máskép áll ezzel szemben Miskolc és Hejőcsaba szellemi és kultúrális egységének a kérdése. Miskolc és Hejőcsaba népessége társadalmi tagozottság szempontjából nem teljesen homogén. Hejőcsaba lakosságának tekintélyes része mezőgazdasággal foglalkozik. Miskolcon viszont, a többi nagy városokkal való összehasonlítás tükrében is, épp ez az elem van a legkisebb arányban képviselve. Ez azonban még korántsem lehet akadálya Miskolc és Hejőcsaba egy kultúrális egységbe való beállításának, annál kevésbbé, mert befolyással bír e kérdés megítélésére ezenkívül még két más körülmény is. Az egyik az, hogy Hejőcsaba lakossága, Miskolc lakosságához viszonyítva, aránylag elenyészően csekély, ez utóbbinak csak 7.8 százaléka. A másik pedig az, hogy ez a társadalmi tagozottságában némileg ugyan elütő tömeg Nagy-Miskolc kultúrális egységében megfelelő pótlékát nyújtaná a nagyobb magyar városokban a városok perifériáin lakó ama lakosságnak, amely Miskolcon teljesen hiányzik, Miskolcot azonban társadalmi tagozottságában mégis közelebb vinné a mai nagy magyar városok immár kialakult s ebben a vonatkozásban egészségesnek mondható típusához. Miskolc ugyanis szűk 'határai folytán a jellegzetes periférikus lakosságot teljesen nélkülözi és lakosságának sűrűsége szempontjából, amennyi
