Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
I. RÉSZ. A genius loci. - 1. Miskolc rövid története
13 győri várral együtt az Ákos nemzetségből származott Ernei bán fiának, Istvánnak a birtokába kerül, aki a mongolok által elpusztított várat fejedelmi fénnyel építteti újra s templomot emel az Avason is.10) i Ezek a következtetések azonban a történeti kritika megvilágításában ma már nem állhatnak meg. A legújabb kutatások azt mutatják ki, hogy Miskolc a Borsok egyik honfoglaláskori ágának, a Miskolc nemzetségnek szálláshelye volt, nevét a nemzetségalapító Miskolc főúrtól nyerte s az egész Árpád-korban „a nemzetségi birtok fejlődés nélküli életét élte.”11) I. Károly a Miskolc nemzetséget 1312-ben hűtlensége miatt megfosztja birtokaitól, Miskolc a Balog nemzetség Szécsi ágának a kezére kerül s ekkor már mint villa maior nyer felemlítést.12) A győri várral csak 1365-ben kerül kapcsolatba, mert Nagy Lajos király ekkor szerzi meg egy birtokcsere révén a miskolci uradalmat s csatolja hozzá a győri királyi várhoz. István nádor tehát csak Győr ura volt s az avasi templomot sem emelhette, mert az egy nemrégen felfedezett felirat szerint csak 1402-ben épült. _ j Nagy Lajos óta nevezik a várost civitas-nak. Arról a korról, amely ebben az időben kezdődik s több mint egy évszázadig tart, így ír Szendrei: „Ezen időtől fogva Miskolc város története elválaszthatatlanul egybe van forrva Diósgyőr várának történetével. Az a dicsőségteljes, ragyogó egész század, melyben Nagy Lajos, Mária királyné, Zsigmond és Mátyás királyunk városunk falai között időznek, annak fénykorával idézik' elő városunk virágzási korát, melynél dicsőségesebb aligha fog valaha osztályrészünkül jutni.”13) Kétségtelen, hogy ez a korszak Miskolcra nézve a fejlődés korszaka volt. Ez alatt pereg le ugyanis Miskolc felett a mongoljárás 3 3°) u. o. 15—16. l. M) A legérdemesebb kutatásokat e téren Leveles Erzsébet végezte. L. Miskolc az Árpádok korában c. müvét. Miskolc 1928. 18. és 31—32. 1. Leveles Erzsébet a Miskolc nemzetség kabar eredete mellett foglal állást, ezzel szemben, azonban Erdélyi László kutatásai a nemzetség kun leszármazását teszik valószínűvé. (Erdélyi: Árpádkor. Budapest 1922. 130—31. 1.) “) L. u. o. 29. és 32. L és Szendrei i. m. II. k. 36. “) i. m. II. 37. 1.
