H. Hubert Gabriella, A sajókazai Radvánszky-könyvtár története. Szeged 1998.
III. Radvánszky Kálmán és a könyvtár története 1945 után
a Radvánszky-levéltár maradványainak felkutatására kiküldték Komjáthy Miklóst. Jelentésében 24 2 ő hagyott üzenetet az utókornak, minekünk: „Meg kell jegyeznem, hogy amit dolgok külső körülményeiről, nem szorosan levéltári problémákról írok, azt részben a levéltárral kapcsolatos értesüléseim hitelének igazolása végett, másrészt kultúrtörténeti — levéltár-történeti céllal írom." A levéltárból ugyan nem voltak maradványok Sajókazán, de Komjáthynak sikerült Radvánszky Kálmánnal találkoznia. A leírtak megerősítik azt a meggyőződésünket, hogy Radvánszky Kálmán állhatatos könyvtár-megőrző szerepe nem a véledennek, hanem egy tudatos életprogramnak a következménye volt: „Radvánszky Kálmánnak semmi néven nevezendő jövedelme nincs. Egykori alkalmazottai, cselédei látják őt, naponta felváltva, vendégül. A valaha barátságtalan különc hírében állott báró, akivel szemben furcsa magatartása, ésszerűtlen gazdálkodása miatt a Horthy-korszak parlamentjében még interpelláltak is, amikor jövetelem célját megtudta, rendkívül barátságosan fogadott. [...] Elete fő céljának az őseitől örökölt, a levéltár adataival dokumentálhatóan többévszázados faritkaságokban gazdag arborétumának, amelyből ma már csak egy Radvánszky által vitorláson Japánból hozott japáni fa, egy 1604-ben [!] Rákóczi ültette tölgy s még néhány más fa van meg, és édesatyja, a neves diplomatikus, Radvánszky Béla (1849-1906) gyönyörű könyvtárának s az általa szépen rendezett és gondozott családi levéltárnak megőrzése volt. [...] A levéltárból egy papírszelet sem maradt sem az ő birtokában, s legjobb tudomása szerint, a falubelieknél sem." Komjáthy külön kiemelte, hogy a gyűjteményt egykori tulajdonosai „páradan gonddal és hozzáértéssel" őrizték, az utókor feladata lesz a méltó folytatás. Radvánszky Kálmán 1965. május 13-án halt meg, melyről az Evangélikus Élet is megemlékezett: 24 3 24 2 MOL, Yl, 645/1960. 24 3 XXX (1965), 22. szám, 4. 89
