Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]

8 vegének ellenőrzése céljából felkarolta a latin, görög és héber nyelveket is. Az eperjesi ev. latin iskola a klasszikus nyelvismeretek elsajátítására nagy gondot fordított, mégis túlnyomóan a vallásos szellem lengi át egész rendszerét. Stockei Lénárt a vallásosságot tette pedagógiájának gerincévé és a nyelvtanítás csak eszköz volt a cél elérése érdekében. Azt mondja törvényei bevezetésében: „Mindent az Isten nevében kell kezdeni, különösen az Isten fiainak, mert e nélkül nincs szerencse. A tanulónak első gondja legyen az Isten félelme, mely a bölcseség kezdete. Az Istent azonban csak úgy féljük, ha igéjét eszünkben tartjuk és életünket a szerint irányítjuk, azért az első törvény, hogy naponként adjunk hálát az éjjeli oltalomért és kérjük segítségét a következő napra" Amilyen alapos volt a nyelvtanítás, olyan beható volt a vallásoktatás is. Nemcsak száraz hittani és kátéismereteket nyújtottak az eperjesi ev. latin iskolában, hanem a rektor és tanító fáradságot nem ismerő hitbuzgósága, a tárgyért való lelkesedése és lelkiismeretes munkája folytán tanításaik kitörölhetetlenül bevésődtek tanítványaik lelkébe. Az eperjesi evangélikus latin iskola első törvényei a nürnbergi (1526) és wittenbergi (1533) törvények hatása alatt állanak, eklektikus természetűek és nem szolgai átvételek. A törvények, melyeket magasztos valláserkölcsi felfogás hat át, az ifjúság erkölcsi nevelésére törekszenek. Nem sorolják fel a büntetések és jutalmak hosszú sorát, hanem erkölcsi eszközökkel igyekeznek célt érni, hogy a jók éljenek abban a tudatban, hogy nem maradnak jutalom nélkül, a rosszak pedig érezzék át, hogy nem valók tisztességes iskolai társaságba. Egész nevelési rendszerünk a reformáció hatása alatt új lendületet, de új fejlődési irányt is kapott. Az egyéniség kifejlesztését valláserkölcsi nevelés mélyítette és ez megdöntötte a dogmában való feltétel nélküli hitet. A wittenbergi tanrendszer