Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]
35 tuszminiszteri kontingenst megállapító rendeletek pedig kimutathatólag elvonták ennek anyagi lehetőségót, mert anyagi vonatkozásban megrendíthették volna jogakadémiánkat, ha annak fenntartó hatósága keményen síkra nem szállott volna annak érdekében. A sokszor nagyon éles harcok eredménye az volt, hogy a miniszterek végeredménykép mégis 20—30 fővel emelték pótlólag a felvehető joghallgatók létszámát. Az 1940/41. tanévben Hóman Bálint kultuszminiszter végre már 100-ban állapította meg az első évfolyamra felvehető hallgatók számát s ezzel a főiskola nyugodt fejlődését lehetővé tette. A létszám körüli harcon kívül nagy feszültséget és izgalmat váltott ki a jogi szakoktatás reformja is, amennyiben az elkészített reformtervezet a jogakadémiákat másodrendű tanintézetekké akarta degradálni. Az Országos Felsőoktatási Tanács reformtervezete a jogi szakoktatás tárgyában a jogakadémiákra nézve felette sérelmes intézkedéseket tartalmazott. A jogi szakosztály ülésén 1936 december 10-én Budapesten dr. Schneller Károly jogakadémiánk professzora részletes írásbeli előterjesztést tett, amely a hivatalos kiadmányban is megjelent. Az Országos Felsőoktatási Tanács tervezetét a kultuszminisztérium 1939. év végén hozzászólás végett leküldötte a jogakadémia fenntartó hatóságának. A tanári kar, majd az egyházkerületi elnökség és igazgató-választmány ismételten foglalkozott a tervezettel és 1940 február 9-én emlékiratban foglalta össze észrevételeit és különösen a jogakadémiát érintő sérelmes kérdésekben részletes memorandumot terjeszteti fel a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz. A jogi oktatás reformjának szükségességét mindenki elismeri, mert a jogi oktatást az újabb jogfejlődés és a modern jogélet tekintetbevételével korszerűbbé kell tenni és másfelől a joghallgatók leckelátogatási szorgalmát fokozni kell. A tervezett tanulmányi rend azonban teljesen háttérbe szorítja a
