Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.

IV. A hesszeni eredetű telepesek közelebbi származása. Hesszeni eredetű telepescsaládok kimutatása.

82 elsődleges települések. Talán csak Szárazd nem. E községekből indultak ki azután rajok Tolna egyéb községeibe s Somogyba és Baranyába. E megyékben másodlagos települések a somogymegyei Kötcse 1730-ban, Kéty (Tolna) 1732, Murga 1740, Ráckozár (ma Egyházaskozár), Kaposszekcső, Csikóstöttös (és nem Csikóstőttés), Gerényes, Tarrós és Nagyág Baranyában 1757 körül, Ecsény, Somogydöröcske 1858 körül telepítés által történt benépesedés útján keletkezett német községek, ill. evang. német gyülekezetek. 1820 körül keletkeznek Alsó-Baranyában hesszeni telepesutódokból újabb német telepek, amilyenek Kácsfalu, Borjád, Ivándárda és Magyarboly. Ugyanezen időtájban Somogyban is keletkeznek új telepek, mint Somogyszil, Hács és Pettend. Eredeti német elsődleges település Somogy megyében csak Mocsoléd volt, amely már 1720-ban keletkezett. Hesszeni eredetű német telepesek kerültek az 1720-as években Medina, Zomba és Cikó községekbe, ahonnan azonban főként üldöztetés miatt eltávoztak. A közöltek alapján világos, hogy a hesszeni tartományokból a bevándorlás 1720—1724-ig volt a legerősebb. Ekkor egész rajokban érkeztek a telepesek Tolnába. Egyes személyek egész 1760-ig is érkeznek még. A hesszeni eredetű bevándorlottak, mint protestánsok elsősorban és főként a Mercy grófok urodalmaiban találtak új otthonra. A Mercy grófok szívesen fogadták birtokaikra a földműveléshez, állattenyésztéshez és erdőirtáshoz jól értő hesszeni eredetű protestáns telepeseket s minden lehető módon támogatták őket s ők nemesszívű földesuraiktól támogatva nem csekély érdemet szereztek abban, hogy a törökdúlta vidékeken új, virágzó gazdasági élet indult meg. S utódaik immár 200 éve élnek e hazában, melynek mindig hű fiai voltak s a magyar nemzeti kulturális életet is nem egy értékes férfiúval ajándékozták meg. Nem egy hesszeni eredetű telepescsalád utódai emelkedtek fel paraszti sorból a magyar középosztályba s vettek részt magas állásokban, sőt a legmagasabbakban a magyar nemzeti élet alakításában. Kétszáz éven át semmisem zavarta meg a jó viszonyt ősmagyar és német-magyar között. Mindkettőnek végtelen kárára válnék, ha a két évszázados barátságos viszony felborulna közöttük.