Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.
II. A hesszeni protestánsak ki- illetve bevándorlása. - b) III.Károly császárnak a kivándorlás ügyében Hesszenben működő megbízottai. A kivándorlás érdekében terjesztett pátensek. A telepítési feltételek.
24 „investigatiók" alkalmával igazolniok egyes gyülekezeteknek, hogy mi jogon gyakorolják vallásukat, mindig ezekre a pátensekre hivatkoznak, mint amelyekben maga az uralkodó biztosítja számukra a teljes vallásszabadságot. Később eltűntek e pátensek a gyülekezetek ládáiból. Erős a gyanúm, hogy az 1860-as években a magyar nemzeti múzeum közokirattárába kerültek. Itt jegyezzük meg, hogy az elmondottak alapján megdől mint tévedés Szekfü Gyulának az az állítása, mely szerint „III. Károly, atyjával, I. Lipóttal, ellentétben, csak katholikus telepedést volt hajlandó előmozdítani." 1 9) Mikor III. Károly az evangélikus Ernő Lajos hesszeni fejedelemtől kért telepeseket, főként csak protestánsokat remélhetett. Ha az ág. hitv. evangélikusoknak, név szerint megemlítve őket, 1728-ban kelt s Németország minden rendű és rangú lakosához intézett pátensében teljes vallásszabadságot biztosít s ha, amint a lőrinci evangélikus gyülekezet levéltárában található, megbízható feljegyzések szerint Mercy Claudius gróftól rossz néven vette, hogy a Bánátnak szánt királyi telepesszállítmányokból éppen a protestánsokat vonta el s telepítette saját tolnamegyei birtokaira, akkor éppen az ellenkezőjét kell mondanunk annak, amit Szekfű Gyula állapít meg. III. Károly igenis kért és szívesen fogadott protestáns telepeseket is s biztosította számukra a szabad vallásgyakorlatot. A Bánátba került királyi telepesszállítmányok között is számosan voltak protestáns hesszeniek, lutheránusok és reformátusok egyaránt. Kiadott Merczy Claudius gróf is és terjesztett ilyen pátenseket, mint a Temesvárott székelő királyi telepítőbizottság elnöke. Ilyen is akad a darmstadti volt nagyhercegi levéltárban. Ez is Arheilgenből került ide Weidner ottani hivatalnok 1723. okt. 25-én kelt jelentésének melléklete gyanánt. Közli ebben Mercy, hogy a császár még folytatja telepítési tevékenységét s megbízta Falck János Ferencet, hogy ezt egész Hesszen lakosságának tudomására adja, valamint azt is, hogy az eddigi telepítési feltételek ezután is érvényben maradnak. A kivándorlókat a császár Marxheimból a maga költségén szállítja rendeltetésük helyére azzal a kikötéssel, hogy útközben senki sem szökik meg a csapatától. Nem fognak vámot fizetni és ha felmutatják Mercy 1 9) Homan—Szekfű, Magyar Történet, IV. k. 429. 1.
