Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.

Győri templomok

28 ban, továbbá Payr Sándor Egyháztörténeti emlékek című gyűjteményének 209. és 210. oldalán.) A győri evangélikusok azonban nem csüggedtek: az elégett helyébe új hajlékot emeltek az Urnák. Ez az új templom Villányi Szaniszló szerint inkább csak egy szegényes nádviskószerű imaház volt, de nékik mégis kedves volt s bizonnyal kedves volt az Istennek is. Ez az épület is hamarosan leégett. Akkoriban, úgy látszik, sokat kukorékolt Győrött a vörös kakas. Most már szilárdabb anyagból építettek a győri evangélikusok templomot, iskolát, lelkész- és tanítólakot. Akkoriban — a Rákóczi-féle szabadságharc ideje ez — szabad vallásgyakorlatot élveztek a reformáció győri hívei. Megindulhatott tehát a belső szervezkedés munkája is. 1699. február 10.-én közgyűlést tartanak, amelyen elhatározzák, hogy a gyülekezet mindennémü ügyeinek végzésére egyháztanács állíttassék. Ez a tanács 18 tagú legyen. A vitézlő rend adjon 3 tagot, a nemesi rend 9-et, a német rend 4-et, a városi rend kettőt. Hogy „ennyi értelmes elmék és tanács által az ecclesia mindenekben helyesen és istenesen dirigáltassék." A tanács élére inspektornak megválasztották Torkos Pétert, hogy „legyen ezen Istenes és Kegyes Ecclesiának Isten után mindenekben főgondviselője és igaz dirigálója minden tehetsége szerint". A győri, evangélikusok temploma még egyszer leégett és pedig 1725. március 7.-én. Leégett ekkor a paplak is. Az épületek helyreállítása 1400 pengőbe került. Ekkor már megint zaklattatást kellett őseinknek szenvedniök. Mikor Dunántúl a török hódoltság alól felszabadult, Győr elveszítette végvárszerű jelentőségét s az itt állomásozó katonaság számát is erősen megapasztották. Lipót királynak már egyik 1691-ben kelt rendelete megállapítja, hogy Győr végvári minősége a török kiűzésével megszűnt és így a város visszajut földesurának, a káptalannak birtokába. A győri római katolikus püspök és káptalan erre a rendeletre hivatkozva kérték újra meg újra a protestánsok szabad vallásgyakorlatának megszüntetését. Az 1681. évi 26. törvénycikk — úgymond — Győrnek csak mint végvárnak engedélyezett szabad vallásgyakorlatot. A város többé nem végvár, magától értetődően hatályát veszíti tehát az engedély is. A felekezeti viszony társadalmi téren is kiélesedett. 1720. körül már odáig romlik a helyzet, hogy evangélikus mesterembert már csak a német kovácsok és mészárosok céhébe vesznek fel, máshova nem. Azt pedig, aki evangélikus létére már előbb belekerült valamelyik céhbe, körme-