Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.
Győri templomok
30 békésen történt. A gyülekezet mindjárt kérvényt is nyújtott át a városi tanácsnak, a királyné elé leendő terjesztés céljából, a templom-elfoglaló és vallásgyakorlatot megszüntető rendelet visszavonása érdekében. Annyira bíztak a sérelmes rendelet visszavonásában, hogy az elfoglalt épületekért megítélt megváltási összeget sem vették fel s azt a város csak 1784-ben fizette ki a gyülekezetnek. A gyülekezet később sem tudott belenyugodni épületeinek elvételébe, szabad vallásgyakorlatának megtiltásába. Egymás után szervezik a küldöttségeket, nyújtják be a kérvényeket, de a helytartótanács 1752-ben még a kérvényezési is eltiltotta. A templomnak 1749-ben történt elvételével 34 évig szünetelt Győrött az evangélikus nyilvános istentiszteleti és egyházi élet. Csak a türelmi rendelet hozza meg majd a békésebb időket. Őseink a nyilvános vallásgyakorlat szünetelése idején a szomszédos gyülekezetekbe, Tétre, Felpécre jártak istentiszteletre. Vasárnaponként hosszú sorban vonultak az igére szomjas lelkek. A tehetősebbek a saját fogatjukon, a szegényebbek számára pedig maga a gyülekezet indított kocsit minden vasárnap. Megpróbálták őseink -azt is, hogy az akkoriban itt tartózkodó német katonák vasárnapi istentiszteleteire járjanak. Mikor azonban a káptalan ezt megtudta, 1757. augusztus 30.-án átiratban arra kérte a városi tanácsot, hogy tiltsa el a polgári lakosságot a katonai istentiszteletektől. A tanács a káptalan kérését végre is hajtotta. Az elvett templomot — amely nem volt azonos a mai Józseftemplommal s nem is állt egészen azon a helyen, hanem a terület közepén, épületek között — sohasem kapták vissza őseink. A templomot, mivel később az árvíz és az idő alaposan megrongálta, 1810. július 18.-án, mint istentiszteletre alkalmatlan helyiséget, a római katolikusok bezáratták. 1827. után le is bontották. Mennyi szenvedés sajog gyülekezetünk történetének ebben a korszakában is! Emésztő lángok tüze és az ellenszenv tüze hányszor égette porig őseink reménységét. S mégsem csüggedtek. Az «gett-szárnyú lélek újra megéledt s Isten felé röppent. Áldassék érte az Ür! Szabó József.
