Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 2. A mezőberényi évek (1802—1834)

sági intézetének. Ez az akkor monumentális épülettel gazdagodott intézet egyrészt jelentéktelenségéből kiemelte, tanügyi körök érdeklődésének homlokterébe helyezte, kulturális középponttá avatta ezt a vidéket, olyan tradió alapját vetve meg, melyet többé idő, irigység, pártoskodás meg nem rendithetett; másrészt éppen az általa felkeltett irigység lassan, tudatosan érlelte azt az alkalmat, amely Klaniczay eszméjének megvalósításához még hiányzott. Ismeretes, hogy az 1800. év táján, amikor a világnak bizony sokkal is nagyobbszabásu küzdelmek szereztek idegrázó szórakozást, Szarvasnak is meg volt a magáé Tessedik Sámuel és Boczkó Dániel lelkészek ádáz tusájában. A dolgot ugy szoktuk kíméletesen elintézni, hogy a reális és a humánus irányú nevelésnek egymással való harca volt ez. A rideg valóság azonban mást mutat; a humánus iskola jelszava mögött emberi gyarlóság rejlett. A fejedelmi kitüntetésekkel ékesitett falusi pap nagyságát nem birta elviselni falusi paptársa. „Ritkán — irja Tessedik — nagyon ritkán örül valamely pap őszintén más paptársának bármenynyire megérdemelt szerencséjén!... Egész, okmányokból bőven megirható története van annak a küzdelemnek, amelyet Boczkó a gimnázium követelésének fedezéke mögül Tessedik ellen folytatott; mi csak a végeredményt állapítjuk meg, amikor olvasóinkat elvezetjük az 1802. év virágos májusának tizenkilencedik napján a ma már öregnek nevezett szarvasi evangélikus templom falai közé, ahol az egyházmegyei gyűlést istentisztelettel megnyitották, majd Tessedik, Boczkó, Skolka András és sok más, a törénetünkben szerepet vivő egyházi és világi jelesek jelenlétében kimondták a békés-bánáti egyházmegye gimnáziumának megalapitását, azon pénzügyi és tantervi alapvetéssel, amint azt ott helyben Boczkó javaslatba hozta, kimondván, hogy az uj iskola székhelye Mezőberény legyen. Tessedik gazdasági intézete négy év múlva végleg megszűnt. 2. A mezőberényi évek (1802—1834). A Szarvason alapitott intézetnek tehát Mezőberényben kellett leélnie gyermekéveit. Ide — Skolkának egy 1806-ban megjelent munkája szerint — már 1716-ban (hat évvel a tulajdonképpen községgé alakulás előtt) tótok, 1724-ben németek, 1727-ben pedig magyarok települtek s igy az alapitók helyes elgondolása szerint a gimnázium diákjainak jó alkalma lehetett könnyen elsajátítani e három, a magyar haza polgáraira nézve legelsőbben szükséges nyelvet. A község falusi csendje, társadalmának ártatlan egyszerűsége pedig sok rossztól tarthatta vissza a fejlődő ifjúságot. A nagy elhatározást, az intézetnek szavakkal való megalapitását csodagyorsan követték a tettek. Kellett is, hogy gyorsan kövessék: az 1802. jul. 22-én tartott egyházmegyei gyűlésen kimondták, hogy a tanitás már azon év őszén vegye kezdetét. A hátralévő