Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 6. Az államsegély után (1895—1914)

kes harcosa, elkedvetlenedett már a gondolatára is s megérlelődött, majd tetté vált benne a visszavonulás eszméje (1884). A kormány „addig is, mig a szarvasi főgymnasiummal az 1883. évi XXX. t.-c. 47. alapján leendő segélyezés ügyében" a szerződést megkötötte volna, ideiglenes fenntartási államsegély eimén több izben 2—3000 forintot juttatott. A szerződés 1895-ben jött létre s 8000 forintnyi évi segélyről szólt. Mivel pedig a gimnázium saját jövedelmei ezt az összeget jóval túlhaladták, a 3. a felekezeti jelleget és önkormányzatot meghagyta; kötelezte azonban a fenntartó egyházmegyét, hogy tizenhárom rendes tanárt tartson, kik közül ötnek a kinevezését magának tartotta fenn. Kötelezőül mondotta ki az állami tantervhez való alkalmazkodást, a magyar tanitási nyelvet s a miniszter által jóváhagyandó terv alapján uj iskolai épület emelését. Ez utóbbi valóban nem is késhetett már soká. A régi épületet történelmi emlékek százainak rajzása tette kedvessé; ámde az egykor beléje ültetett fácska az idők folyamán terebélyes fává nőtte ki magát s az épület egyrészt szűkké, másrészt a fejlődő pedagógia követelte igények számára célszerűtlenné vált. Képzeljük el, hogy nemcsak a többszáz főnyi tanulóságot kellett befogadnia, de még a tanároknak is hajlékot adnia. Tudjuk, hogy egyik szobájában született Inczédy László (Lukesch István). Abban a földszinti szobában pedig, amely a főbejárattól balra van (ma: tanitónőképzősök betegszobája), feküdt ravatalán azon a bizonyos februári napon Vajda Péter. Abban az időben azután, mikor a tanulóság létszáma 500 körül járt, összezsúfolva volt benne minden, betöltve a legutolsó zugot is. Az osztályok s a diszterem az emeleten; a földszint déli szárnyán a könyvtár, a délnyugati sarkon a muzeum, mely egyúttal tanári szoba s igazgatói iroda is volt; nyugatnak a bejárás felé Tatay igazgató két kis szobából álló lakása, majd egy szoba a pedellusnak; a bejárattól északra eső szárnyban lakott az eforus, a keleti szárnyban volt az alumneuni konyhája és a szakácsnő lakása: maga az alumneum a középső szárny földszinti terme volt; a lépcsők alatti zugok kamrákul szolgáltak s a földszinten még egy szobácskája volt az udvarosnak is. Mindez lehetett kedves, de nem felelhetett meg a XX. század pedagógiai, didaktikai, és talán legelőbb: egészségügyi követelményeinek. Ezért az állam által épitkezési segély cimén adott 210.000 koronával az 1905. és 1906. években elkészült a Horthy Miklós útra néző hatalmas, kétemeletes épület. Amikor 1906-ban, egy borús októberi napon a tanulóságot a tágas, világos, célszerű tantermekbe átvezették: ugy érezhette magát sok ember, mintha egy egész világot hagyott volna maga mögött. A felavatás fényes ünnepségek közt történt; mintegy a kiegészitése volt a négy év előttinek, mely a gimnázium száz év óta való fennállására, a verej-