Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 4. Vajda, Ballagi Greguss kora (1843—1849)

ságtói nyert földet egyideig felébe adták ki (1837-ben 1680+306 frt. jövedelmet hozott). Ezen jövedelmekhez járult a tandij-bevétel (1837-ben 600 frt.) s a gyűjtésekből, adományokból befolyó összeg. 1838-ban az esperesség által kiküldött bizottság az egyes egyházakra kivetendő járulékokat az illető egyházak lélekszáma szerint állapitotta meg. Azonban — csodálatosan — épen ezen években, amikor az uj alapvetés után hatalmas felvirágzást lehetett volna várni, oly méretű hanyatlás következett, hogy az okok megvizsgálása végett az esperesség bizottságot küldött ki. Ez 1839 májusában számolt be vizsgálata eredményéről s a hanyatlás főbb tüneteit ugyan belső jelenségekben látta (a fegyelem és tanulási eredmény csökkenésében, a tananyag be nem tartásában, a tanárok közötti viszálykodásban) ; azonban a belső bajok a tanulói létszám csökkenésére is vezettek, amit „más tanintézetekből száműzött" tanulók felvételével kezdtek ellensúlyozni. A bajok orvoslása végett javasolt rendszabályok foganatosítása keveset változtatott az általános hanyatláson. A tanári viszály elsimult ugyan, mikor a tudós, de szeszélyes és zsarnoki hajlamú Magda Pál igazgató 1840-ben, 70 éves korában nyugalomba vonult, de az intézet várt, biztosan hitt felvirágzása valahogy nem akart nekilendülni. A történet távolán át megláthatjuk a bajt s a következőkből visszafelé következtetve, észrevétethetjük. anélkül, hogy egyenesen reámutatnánk. 4. Vajda, Ballagi, Greguss kora (1843—1849). Az intézet fénykorához érkeztünk. A költészet és tudomány keltette lelkesültség jegyében indul meg e kor, hogy majd a végén trombitaharsogás szólítsa el s terelje egy más eszmeiség felé a fellelkesült diákot s üritse ki a tantermeket. Aztán — „vak sötétbe halt az égi fény." És amiben ezenkívül még különbözik e kor az előbbiektől, az a személyekhez kötöttség jellege. Az iskola külső fejlődését kutatva, eleddig túlnyomóan anyagi tényezők által jelölt kietlen utakon haladtunk. Most a külső fejlődés egyes mozzanatainál emberi alakok tolulnak előtérbe; emberek, kiknek szereplése a külső fejlődés eseményeitől el nem választható. Vajda. Ballagi, Greguss kora: annak a bizonyos carlyle-i elméletnek szolgál támasztópilléréül, amely szerint egyes vezéregyéniségek szereplése csinálja a történetet. Amikor tehát az iskola 1834-ben uj alapvetése után átköltözött a „szőke Körözs" partján, az öreg templom oldalán álló, történeti légkörrel telitett Tessedik-féle épületbe, ugy látszott, hogy az emberi életnek egy megszokott tragikuma ment végbe az ő életében is: amitől különösen sok jót vártak, az csalódást hozott. A fent emiitett rendszabályok nem termették meg gyümölcseiket s a negyvenes évek elején az intézet belső képe ugyanaz volt, mint a