Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

MÁSODIK RÉSZ. Az esperesség története

— 61 — hely, Csernye, Palota, Öskü (Veszprém mindakét utóbbi filiájának van kimutatva), Ajka, Nagy-Szőllős, Kerta, (Galsa, Rigács, Ukk), Nagyalásony, Dabrony; magán vallásgyakorlattal birtak: Pápa, Vanyola (Gecse, Csót), Tamási, Sikátor, Súr, Teés. Az 1790. évi gyűlés jegyzőkönyve már magyarul van irva. Ez évben már Seniorális Cassát akarnak felállítani, mely „fordíttatnék elsőben is a Seniorátusságnak szükséges költségeire, azután pedig bizonyos szükséges könyveknek kinyomattatására, p. o. Templombéli Imádságoknak ki botsáttatására". (IX. p.) Az 1790. évi kimutatás szerint az egyházmegye lélekszáma (filiákkal, pusztákkal együtt) 10899 (Ehm. lt. X. 1.), 1791-ben pedig 16071. (Ehm. lt. XVI. 11.) 1792-ben Tompos Balázs senior és Szakonyi József consenior körlevélben ajánlják a pápai iskola támogatását. (Ehm. lt. X. 11.) 1793-ban „A N. Szalóky és N. Alásonyi mesterek a Deák nyelv tanítására köteleztettek, mivei ezen két Helységben számosabb és tehetős nemesség" lakik s belőlük az egyházi rend is hasznos tagokat nyerhetne. A vanyolai iskolamester pedig a jobbágyhelységben sokat is foglalkozik a deáknyelvvel, ezért figyelmezteti az egyházmegyei közgyűlés, hogy inkább más tárgyakat tanítson behatóbban. A tanítási időt a gyűlés Szent István naptól Szent Iván napig (1825-ben Szent Mihály naptól májusig, 1837-ben Szent Mihálytól Péter-Pálig) állapítja meg. (Ehm. lt. IV. 6, 2.) Az 1795. évi gyűlés (4. p.) felir a superintendentiához, hogy „ezen Seniorátusunkról az Eklésiák el ne szaggattassanak, sőt inkább még azok is, amelyek ezen vármegye kebelében vágynák, u. m. Patona, Vásony, Mentsely, hozzá foglaltassanak". „A Pápai és Palotai Szegény Deákoknak aratás és szüretekre collectájok recomendáltatik minden eklesiáinkban." Tompos Balázs és Szakonyi József ugyanez évben küldik ki a kerület által kiadott „Mestereket illető törvények"-et. Ennek 7. pontja így szól: „Az szokott harangozást . . . nem a magok tetszése szerént, hanem Predikátorjoknak rendeléséből tselekedjék". 9. pont: „Minthogy az a panasz a gyülekezetekbe", hogy a Mesterek igen nyalkán viselik magokat, azért tisztességes rulm ban járjanak, Frantzia kalapot, Selyem keszkenyőt, kitzifrázott rövid mentét ne viseljenek, hanem olyant, amellyben a prédikáló székre is felmehetnek". 10.: „ ... a Lakodalomban ne tántzoljanak, hanem vége lévén az ebéd és vatsorának, mindjárt haza mennyenek". (Ehm. lt. IV. 13,2.) Az 1863. évi gyűlés határozta csak el, hogy az esperes ne erősítsen meg olyan hiványt, melyben a harangozás az iskola-tanítói kötelességektől elkülönítve nem leend.