Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - MÁSODIK KORSZAK. Küzdelem a létért.

— 33 — elállíttattunk, mintegy ezelőtt 24 esztendőkkel, Oratorium Ház adatott nekünk . . . , ebben szolgáltak mindeddig az Mestereink". Rogáts Pál után, ki 22 évig hivataloskodott, Nagy István 5 évig viselte a tanítói hivatalt, de a nyomor miatt más vidékre kellett mennie. Egy 1777-ben kelt vizsgálati jegyzőkönyvben ez áll: „ . . . most csak mesterek vagyon, mig Felséges Asszonyunk kegyelmességébül prédikátort nyerhetnek, mig azon boldog idő elérkezik, Palotai Augustana Confession levő Templomban járnak. (Ehm. lt.) Ugyancsak 1777-ben „a plébános részére terhes fizetések alól való felmentésért Ő felségéhez" folyamodik a gyülekezet. (Ehm. lt. II. 1.) 1778-ban Tés Várpalotához tartozott 401 lélekszámmal. 1779-ben a helytartótanács egy végzése a tanítót megfosztotta a gróf Neszelrode testvérje által kijelölt földektől, az imaház pedig 97 forint 17 pénzre becsültetvén, a hívektől elvétetett azzal, hogy ezt a pénzt osszák fel maguk között. A felkínált pénzből azonban senkise fogadott el semmit. Az 1790. évi egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyvének I. pontja ezt mondja: „Ugyan a megnevezett gyülekezet (t. i. a tési) az országgyűlésre menő Uraink számára segítségül kezünkhöz küldött 1 frt. 18 krt. Ezelőtt circiter 12 esztendővel (1778) a megnevezett Gyülekezetnek Eklésiai Fundusi, azaz Szántó földei és réttyei és gyümölcsössé lévén, az uraságtul káposztás földdel együtt elvetetődött: Instálnak azért, ha vissza lehetne az ország gyűléssé erejével nyerni". (Ehm. lt. IV. 3., II. 14, 2, 3., II. 24.; Payr: Eht. eml. 313, 321, 373, 376.; Hrabovszky: 29. 1.) Várpalota keletkezési ideje bizonytalan. 1702-ben már volt a gyülekezetnek lelkésze. Az istenitiszteletet eleinte a ref. lelkész vezetése alatt együtt tartották, 1700-ban azonban az uraság parancsára elváltak. Az evangélikusok ekkor csak 20—22 párt számláltak; Felső-Magyarországon segély-gyűjtést eszközöltek s megvetté'- a mostani templom és lelkészlak helyén volt két házat. Az ezek egyikében tartott istenitiszteletre még a távol Varsányból is eljártak. Ez időben hozta a gyülekezet első tanítóját, Fekete Pált, ki egyik gyülekezeti tag házában tanított. A reformátusoktól való különválás óta az antalfai gyülekezet kölcsön adott harangja volt használatban 1715-ig. A gyülekezet első lelkésze Molitorus (Molnár) András volt 1703-ig. Utána 1713-ig Molitoris Sámuel lelkészkedett, kinek idejében az első iskola is megépült. 1713—16-ig Saárosi János, 1716—1725-ig Györgyi Ferenc volt a lelkész, kinek idejében az első imaház épült. 1725—1735-ig Ursini Sámuel a prédi3