Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.
MÁSODIK RÉSZ. Az esperesség története
65 — tendőn át viselt inspektori hivataláról. A gyűlés tagjai „őtet közértelemmel kívánják megtisztelni azzal, hogy a hivatal nevezetét élte napjaiban" viselje. Utóda Kamondy Ferenc táblabíró lett. Az egyházmegye féltékenyen őrzi szabad választási jogát. 1832-ben az egyházmegyei jegyzői tiszt megüresedett, „Senior Ur kinyilatkoztatta, hogy az egyházi Cánonok szerint a nevezés őtet illetvén, ekképpen azon Jegyzőséget betölteni is kivánja; azonban erre nézve az egész Gyűlés az ezen Seniorátusban gyakorlott szokáshoz, melly szerint N. T. Senior Ur kandidál, a seniorátus pedig választ, ragaszkodik". Ugyanezen gyűlés 7. a. pontja kimondja: „Köteleztetik a Tót Gyülekezetben való minden Oskolatanító, hivatal vesztés alatt, minden nap 1 órát Nemzeti Honi Magyar Nyelv tanítására fordítani, melyben ha maga jártas nem volna (ami szégyen s fel se tetethetik tanult ember felől), azon szomorú esetben tartozik vagy Preceptort e végre felvenni, vagy hivatalát odahagyni", c) „A tisztán Tót Gyülekezetekben most is már legalább minden negyedik Vasárnapokon Magyar Prédikációk tartassanak." 1832-ben szép könyvgyűjteményt hagyott az egyházmegyére Sikos István pápai prédikátor, melynek használható darabjai az 1913. évi gyűlés határozata szerint a soproni főiskolának, a mübeccsel biró régiek pedig a veszprémi múzeumnak jutottak. Mivel az egyházmegyei gyűlések alkalmával a napirenden volt sok tárgy miatt a számadások átvizsgálása sokszor elmaradt, azért az 1835. évi gyűlés egy számvevőt választ, ki viszont a négy tagból álló censuralis deputatió elé terjeszti észrevételeit. 1837-ben választott az egyházmegye rendes, állandó törvényszéket is (eddig esetről-esetre választattak birák). 1842-ben külön rendkívüli gyűlés keretében igtatják be hivatalába a Kamondy Ferenc helyébe lépett Szakonyi István veszprémmegyei főbírót seniorális inspektorrá. Az 1843. évi gyűlés az eddigi, gyülekezetről-gyülekezetre való vándorlást nem találván helyesnek, azt határozza, hogy ezentúl a seniorális gyűlések felváltva Veszprémben és Pápán tartandók. Az ugyanez évi kerületi gyűlés „az életkor terhei miatt elgyengült Berke Mihály esperest Egyházi Megyénk terhes foglalatosságainak továbbvitelétől felmentette". Az egyházmegyei gyűlés kimondotta, hogy ezentúl az egyházi hivataloskodók 6 évre választassanak. Az újonnan megválasztott Szedenits György, palotai lelkész ünnepélyesen beiktattatott még ez évben az esperesi hivatalba. Ebbe a korszakba esik nemzeti irodalmunk új életre ébredése, a nemzet erőinek a kultúra szolgálatába állítására irányuló törekvés.
