Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

BEVEZETÉS. A reformáció terjedése, terjesztői

— 7 — 1544, Szentkirályszabadja 1545, Lepsény 1560. évtől számítják keletkezésüket. (Thury, 22. 1.) A veszprémi egyházmegyében nagyon előkészítette a talajt a reformáció befogadására az 1535-ben veszprémi róm. kath. püspökké lett Kecheti Márton botrányos életmódja. Azt mondták róla, hogy a veszprémi apácák javait elfoglalta. A veszprémi székesegyház kincseit a veszprémi főispánnak elzálogosította, erőszakkal foglalta el Tátika várát. 1545-ben otthagyta Veszprémet, kilépett egyházából és nőül vette Homonnai Druget Antal leányát. Mint tékozló, fiatalon halt meg. (Payr: Dt. ehk. t. IV., Thury 15—16. 1.) Ilyen gyenge egyházi gondozás mellett szabadon terjedhetett a reformáció. Hasonló eset siettette a Somlóvidék reformációját. Somlóvásárhelyen Benedek-rendü apácák a Szt. Lambertről nevezett kolostorban a XVI. század elején a szerzetesi szabályokkal ellenkező oly gyalázatos és botrányos életet éltek, hogy Gosztonyi János (1510—25.) győri püspök II. Gyula pápa rendeletére vizsgálatot rendelt el ellenük, kiűzte őket a zárdából és premontrei apácákat rendelt helyükbe. (Payr idézi a Történeti Tár. 1903., 414. oldaláról.) Forduló pontot képezett a reformáció terjedésére Fehérvár megszállása a törököktől. Innen, a budai basa pártolása mellett Veszprém, Fehér, Zala és Somogy megyékben szabadon terjedhetett a reformáció. Mikor Veszprém vára 1552-ben török kézre jutott, innen a püspök és a káptalan elmenekültek, a püspök 1629-ig nem is jött vissza; az őrség protestáns lelkészt tartott s így szabadon áradt szét Veszprém vidékén az evangéliom világossága. (Thury, 23. 1.) Csak futólag kívántuk érinteni a reformáció terjedését elősegítő okokat. Fontos még az is, kik voltak a reformáció terjesztői. Franciaországban emléket állítottak az 1914-ben kezdődött világháborúban elesett sok „Ismeretlen katona" emlékére. Mi is állíthatnánk ilyen emléket a reformáció ismeretlen katonáinak. Több az ismeretlen, mint az ismerős. A buzgó lelkészek, tanítók közül alig egy-kettőnek nevét jegyezte fel a krónika. A pápai Bálint pap, Gyzdawyth capellanus, Huszár Gál, Sztáray Mihály az ismert terjesztők. A főúri terjesztők sorában az első Thurzó Elek, a buzgó evangélikus, ki 1527—1535-ben Pápa földesura volt. Az ő idejében kezdődött Pápán a reformáció. I. Ferdinánd Pápa városát 1535-ben Enyingi Török Bálintnak adományozta, ki főleg a Balaton mellékén, Veszprém és Somogy vármegyékben volt terjesztője a protestáns