Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - MÁSODIK KORSZAK. Küzdelem a létért.

— 40 — lelkésze Lukács János. 1730-tól Bognár György került ide lelkésznek, ki 1743-ban esperesjelölt is volt s még 1750-ben is itt lelkészkedett. 1754—1785-ig Erhard György a lelkész, ki egyszersmind kemenesaljai esperes is volt. Az anyakönyvek 1769-től kezdve vezettetnek. (Gyülek. tört.; Payr: Eht. eml. I. 270, 294, 302, 372, 376.) Doba tanítója 1706-ban Horváth György. (Payr: Eht. eml. I. 271. 1.) Somlóvecsén 1757-ben tanú vallatás folyt, „Lutheránusok temploma, vagy oratóriomjok fentállása eránt". (Veszprém várm. It. XIV. köt. 1041. sz.) 3\Tagijalásona lelkésze, Kelemen Benedek, 1706-ban jelen volt a Mihályfán tartott esperességi gyűlésen. Ugyanez a lelkész szerepel Dabronyban is, valószínű tehát, hogy Dabrony és Alásony ez időben társegyházak voltak. 1721-ben a lelkész Nagy Péter; 1725-ben Jerentől (Trentol?) György kandidáltatott lelkésznek. 1732 körül Záborszky János hivatott ide lelkésznek, kiről a dabronyi anyakönyvbe 1737-ről ez van bejegyezve: „Ezeket keresztelte P. Záborszky János, alásonyi prédikátor". Ő utána következett a Mihályfalváról ide választott Farkas Mátyás, ki 1750-ben is itt volt. 1753—1756-ig Nagy István, a későbbi superintendens, 1761—1765-ig Dubovay János, 1765—1770-ig Bertók György, 1770—1771-ig Vidos Imre, 1771—1783-ig Kövessy Pál a lelkész. Az anyakönyv a következő tanítókat jegyzi fel: Leposa Miklós, Horváth (Tsebe) Pál, Balasit János, Jurikovszky András, 1775—1778-ig Kis Pál, a későbbi tési lelkész. (Gyülek. tört.; Dabrony gyülek. tört.; Payr: Eht. eml. I. 270, 294, 372, 376.; Hrabovszky, 11, 51. 1.) 5)abronij tanítója 1706-ban Velics Péter, 1725-ben Tóth István. Anyakönyv már 1735-ben is van. 1739-ben az evangélikus és katholikus lakosok között vita tárgyává lesz, „hogy a templomot váljon a pápisták, vagy a lutheránusok birták-e". Ez ügyben tanuvallomási jegyzőkönyvet vett fel a vármegye. (Veszprém várm. lt. XIV. köt. 981. sz.). 1741—1765-ig Szakonyi Ferenc a lelkész, akinek idejében mozgalmas életet él át az egyház. A volt uradalmi ispán, 1749-ben, mikor a hivek istenitiszteletre voltak egybegyűlve, egy fanatizált tömeg élén rárohant a paróchiára, a kaput bevágatá, a lelkésznek és a híveknek óvástételére fenyegetődzött, hogy ha a prédikátor a lakból ki nem hurcolkodik, „hegyibe vágatja a paróchiát". Ugyanezen év húsvét ünnepén az áhítatoskodó gyülekezetet fegyveres erővel megtámadván, a templomot, tornyot, lövöldöztette.