Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - MÁSODIK KORSZAK. Küzdelem a létért.

— 38 — 1752-ben gróf Zichy Istvánhoz intézett folyamodványban panaszolják a kertai evangélikusok, hogy a nagyszőllősi plébános, maga mellé vévén a megye járásbeli szolgabiráját, kiment Kertára és hét evangélikus házat és az evangélikusok oratóriumát is el akarta foglalni. 1753-ban Fábry Gergely superintendens keresztúri fogságából történt kiszabadulása után néhány évig Kertán élt száműzetésben. Miskei Ádám 1756-ról említi, hogy Mlinarik László Kertáról ment Nemesdömölkre. A kertai gyülekezet irattárában levő protocollum szerint a kertai evangélikus és katholikus lakosok az 1780-ig közös haranglábat és egy közös harangot birtak s használtak. A római katholikusok a 37 évvel előbb elvett templomot ez évben újonnan megépítvén, 1781-ben a közös harangot a maguk tornyába önhatalmúlag felhúzták. Ezért kárpótlásul gróf Zichy Károly 90 forintot utalványozott. (László János: A kertai gyül. tört.; Payr: Eht. eml. I. 270, 301, 306, 307, 372, 376. 1.) Kiskamond tanítója 1725-ben Instoris István. Egy 1755-ben kelt tanuvallomási jegyzőkönyv szerint: „ . . . mindenkor is Lutheránus mestert tartottak, hanem csak mostanában az kertai Prédikátor eltiltatott Tekéntetes Nemes Vármegye Fő Szolga Birája által, hogy ezen Filiális Fölső Kamondi Fárájában ki ne mennyen Exercitiumának végb. vitelére, hogy pedig Ember emlékezetitül fogva Kertai Prédikátor Fölsőkamondra kijárt és mindennémő Exercitiumát végb. vitte, ezt hitünk szerint vallyuk és bizonyittyuk". 1741-ben épült fel a gyülekezet első oratóriuma, sövényfonásu falakkal és nádtetővel. 1750-ben Nyirő nevü tanítója volt a gyülekezetnek. (László János: A kamondi gyül. tört.; Payr: Eht. eml. I. 372, 376.1.) Karakószörcsökön egy 1760-ból való tanúvallomás szerint a kurucvilág előtt (1703—1711) is volt a lutheránusoknak mesterjük. Az 1750-ből származó tanuvallomási jegyzőkönyv szerint a helységben levő cemetriumnak (tüskekerítéssel körülzárt temető) békés használatában voltak, de „Miólta a pápisták a régi puszta templomot megújították és mióta az felszenteltetett, azóta a tüskevári plébános a lutheránusokat oda temetkezni tilalmazta". 1748-ban egy éjszaka a pápista mester ellopta a lutheránusok harangját. Tanuvallatás is folyt ez ügyben a vármegyénél. (Veszprém várm. lt. XIV. köt. 1004. és 1020. sz.) Egy tanú „a mesteriül magátul hallotta, eő vette le a Harangot, de a Tüskevári Plebánus úr parancsolattyábul". 1787-ben a katholikusok 22 forintot adtak harangmegtérítés címén.