Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - MÁSODIK KORSZAK. Küzdelem a létért.

— 29 — lért és betsületért, Birói tisztségért, majd adományért, csakhogy házat és sessiót nyerhessenek a Földes Uraságtól, majd pedig Criminalis Casusba ejtvén magukat, életeknek megtartásáért tserélték vallásukat". (Minden állításnál felsorolja a családokat is.) „ ... Az Lutheranos Templom régenten szinte azon a helyen volt, ahol most a R. Cath. Templom áll és tsak Benedictinus Barát Uraknak Sz. Mártonból kimúlások előtt kevés idővel rontatott el, noha addig is a Lázi Plébános járt ki ebbe Misézni; mert sajdítván az említett Földes Urak, hogy kétség nélkül Jószágaiktól megfosztatódnak, Somogyi Fő Apátur Ő Nagysága, nagy hertelenséggel kiválképpen a protestánsságnak nagy hajtogatásával a Fundamentomból is kihányatott templom helyére Új templomot építtetett, mely mindazáltal tökéletességre a Mtgos Felséges Kamara Uraság alatt ment végbe". (Varsány gyülek. tört. 1806., ehm. lt. XXIV. I. 13.; Payr: Eht. eml. I. 317, 373. 1.) jVCaguarszombathelaen Szeli András után Schüle Antal, 1712—1729-ig Solnai Kosellya Sámuel volt a lelkész, ki értékes adatokat jegyzett fel az anyakönyvekbe. Az anyakönyvek az 1712-ik évvel kezdődnek. Tanítók voltak ebben a korszakban: 1720—1725-ig Kalenovszky Tamás, 1725—1761-ig Köntös János 1770—1787-ig Suhajda István, 1729— 1740-ig Györgyi János. 1740 — 1785-ig Hosszufalusi Magdó András volt a gyülekezet lelkésze. Az utóbbi 1742-ben jelen volt Tóth Sipkovits János püspökké avatásán, 1753-ban pedig ő is egyik püspökjelölt volt, de mivel katholikus földesúr községében működött, nem fogadta el a püspöki hivatalt.

1 Magdó András folyamodására 1740-ben a svéd király követének udvari papja, a protestáns fejedelmek követeitől s más hitsorsosoktól a szombathelyi eklézsia részére 30 rhenusi forintot gyűjtött. Különben a szombathelyi gyülekezet egyike volt azoknak a keveseknek, amelyekben vallásuk miatt nem üldöztettek a hivek, a lelkész, tanító el nem űzetett. Amikor 1746-ban gróf Esterházy Ferenc földesúr meghalt, a lelkész ezt irta az anyakönyvbe: „cuius memoria sit in benedictione" (legyen áldott emlékezete). (Gyülek. tört. 16,18, 26,46.; Payr: Eht. eml. I. 301,307,327, 375.; Hrabovsky: 56.1.) Bakonybúnk lelkészéről Károly István esperes 1711-iki egyházlátogatási jegyzőkönyve is tesz említést. A magyarszombathelyi 1 Az ekkor megválasztott Bárány János püspök beiktatása 1756 április 6-án több plébánosnak és bencés szerzetesnek jelenlétében ment végbe, ami ebben a korban igazán szép megértést jelent. (Payr: Eht. eml. I. 307. 1.)