Görög Ernő: A Veszprémi Evangélikus Egyházmegye története. Pápa 1926.

ELSŐ RÉSZ. A veszprémmegyei egyházközségek története - ELSŐ KORSZAK. A kezdet nehézségei.

— 17 — akkor legidősebb ember azt attestálta, tudja, hogy Bécs megszállása előtt 25 esztendőkkel is volt ezen csurgói eklézsiában prédikátor Lutheránus, kik közül ismerte Hartzi, Tóth, Fedemési néven levő­ket. Fedemési idejében Bécs alá menvén a törökök, elpusztult a falu s mikor ezt azután újból megszállották, a helvét hitvallásuak tömegesen jöttek, ezek által a paróchia fundusa a templommal együtt erőszakosan elfoglaltatott; a gyengébb envangélikusok se vissza nem kapták, se helyette mást építeni nem tudtak. (Thury: 235, 293.; Gyülek. tört.; Payr: Eht. eml. I. 148. 1.) Őskün régebben valószínűleg csak református magyar gyüle­kezet volt. 1657-ben a ref. lelkész Veresmarti János. Az evangélikus gyülekezet a tót lakosok későbbi idetelepítésével keletkezett. (Thury: 338. 1.) Veszprém, régi róm. kath. püspöki székhely. Kecheti Márton püspök, 1545-ben otthagyta Veszprémet, kilépett egyházából és megnősült. 1570-ben már volt egy Balhay (Bathay) István nevü prédikátora Veszprémnek, ki levélben kérte Battyány Boldizsárt, hogy üldözze ki az új eretnekséget, az unitáriusokat. 1612-ben Nagy Gáspár Veszprém ref. lelkésze, kinek azonban 1613-ban el kellett hagynia gyülekezetét. Ez évben egy veszprémi küldöttség Pathay István püspököt hívta meg veszprémi lelkésznek, ki innen 1623-ban kimenni kényszeríttetvén, Pápára költözött. 1624—28-ban Gál Imre a ref. lelkész (1627-től vice-senior). Az ő idejében, 1627-ben építik a veszprémi templomot. 1629-ben iskolája is volt a veszprémi ref. gyülekezetnek. 1631-ben ezt irja Kanizsai Pathay­nak: „Ami már a veszprémi eklézsiát illeti, csendben és örömben él a viharok után, amelyekkel két éve a dühös ellenség által a templomépítés miatt elboríttatott, most tiszta napfény derült fel és sugárzik". A veszprémi evangélikus gyülekezet csak később kelet­kezett. (Payr: Dt. ehk. tört. IV. b.; Adattár Ví! 116, 141, 142, 146, 152. VIII. 105. IX. 60,80, 94, 97, 98, 99, 104, 107.; Thury: 142, 212, 235. 1.) JTaguvázsonij (Váson, Vásonkeő) korán befogadta a refor­mációt. 1526-ban elmenekültek innen a szerzetesek és apácák s a reformáció szabadon terjedhetett. De azért volt fennakadás is: a gyülekezet az 1629. évi körmendi ref. zsinat jegyzőkönyve szerint „az ellenkezőktől elfoglaltatott". Az 1646. évi büki zsinat jegyző­könyvében a nagyvázsonyi evangélikus lelkész a távollevők között említtetik. A gyülekezet, Musay püspök 1661. évi jegyzékében az anyagyülekezetek között szerepel. 1672-ben Solnai István avattatott 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom