Sztehlo Kornél: A Budai Ág. Hitv. Evangélikus Egyház története 1821-1918. Budapest 1918.

VI. SZTEHLO ANDRÁS KORA, 1864-1873.

30 Jellemző az akkori állapotokra, hogy az osztrák kormány nem szívesen látta, hogy a magyar teológusok Jénát látogatják, mert félt a szabad szellemtől, amely ott uralkodott. Sztehlonak csak sokheti. kilincselés után s

;került a kancellártól a jénai egyetem látogatására engedélyt kapni. Jénában azután Sztehlo András elsajátította azt a magasabb műveltséget és azt a szabadelvű irányt, amely közéleti működésének mindvégig alapját képezte. Tanulmányainak befejezése után előbb Szeberényi bányakerületi szuperintendens, utóbb Schwarz Mihály eperjesi lelkész mellett, mint segédlelkész működött. Eperjes akkor valóságos Athene volt, még pedig magyar és evangélikus Athene. Ezt is összetörte Trianon ! 1844-ben Sztehlot Dobsinára első lelkésznek hívták meg, ahol 1857-ig lelkészkedett, amikor Losoncra hívták. A meghívást főkép gyermekeinek magyar gimnáziumi kiképzése miatt fogadta el és ott 1865-ig maradt mint lelkész és utóbb nógrádi főesperes. A budai egyházközség 1864_évi december 11-én különösen Székács József szuperintendens ajánlatára, Sztehlo Andrást a szokásos próbabeszéd mellőzésével, egyhangúlag lelkészének választotta meg. Az egyházi levéltárban számlát találtam, amelyből megtudjuk, hogy a lelkész beiktatása 1865 március 19-én 85 terítékes közebéd kíséretében történt. Az ebéd az egyháznak 459 forint 73 krajcárába került. Sajnos, hogy egyházunk levéltára oly elhanyagolt, rendetlen állapotban van, hogy a Sztehlo András korában tartott gyűlések jegyzőkönyvei fel sem találhatók és így saját emlékezetemből és a családunk történetét tartalmazó, 1911-ben kiadott munkámból állíthatom csak össze az idevonatkozó adatokat. A budai evangélikus egyház, amelyhez akkor még Óbuda is tartozott, szegény német egyház volt. Midőn én mint jogász 21 éves koromban az egyház jegyzője lettem, a németajkú tekintélyes öreg presbiterek nagv ellenzése dacára, én vittem keresztül, hogy azontúl az egyházi gyűlé-