Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - V. KORSZAK. Az általános üldözés előzményei 1645-1670.
A gömöri. ág liitv. evatig. esperesség története. 75 A támasz nélkül maradt, a róm. kath. ós kálvinista támadások által aláaknázott esperesség 1656-ban egy új és hatalmas ellenséget talált saját tűzhelyénél, mikor Lippay György és Wesselényi Ferenc Rozsnyóra telepítette volt a jezsuitákat; elrémült és megpuhult, már 1657 május 24 ón Jolsván végzést hozott, mely szerint „Ötvös György rozsnyói lakós még a legfelsőbb hatósághoz, az érsekhez vagy a nádorhoz fordulhat, ha Windisch János szepesváraljai lelkész, a kassai lelkész ós az egész gömöri esperesség tiltakozása dacára közeli rokonaival mégis házasságra akar lépni." (Prot. Schröter 636 1.) Ily végzés 1645 előtt, mikor esperességünk még felsőbb hatóságot nem ismert, a lehetetlenségek közé tartozott volna! 1657 szeptember 25-én elmondja Stephanides János betléri lelkész alesperes, hogy a jezsuiták azzal gyanúsítják Peler Farkas rozsnyói lelkészt „mintha szolgálóját teherbe ejtette volna!" Az esperesség meghagyta a bírónak, hogy vegye védelme alá a gyanúsított embert, egyszersmind arról is gondoskodván, hogy az alispán egy a helyszínére küldendő szolgabíró ós esküdt által nyomoztassa az ügyet (Prot. Schröter 643 1.), mely adat világosan mutatja, hogy a jezsuiták ilyen eszközöktől sem riadtak vissza, midőn az ev. lelkész tekintélyét jó hírnevét tönkre tenni igyekeztek. 1658 ápril 30-án Jolsván már egyszerűen tudomásúl vétetik, hogy Uzapanyit és Alsó-Balog a kálvin hitre tért ós ez évi október 1-ón elmondatík, hogy Rozsnyón a jezsuiták a még oly közeli rokonokat is összeadják és hogy a nép már nem is hallgat az ág. hitv. ev. lelkészekre! „Miután pedig a jezsuiták határaik közt nem szoktak maradni ós mindenféle zavarokat támasztanak" következőleg „a rozsnyói ág. hitv. ev. egyház a legnagyobb veszélyben forgott és egy percre sem volt lelkész nélkül hagyható." 1658 október 1-ón Jolsván Peler Farkas és Regius Jakab rozsnyói lelkészeknek megengedtetett, hogy ezentúl a gyűlésekre se menjenek! 1) (Prot. Schröter 654, 657 1.) Wesselényi Ferenc gömöri főispánná neveztetvén, 1659 ápril 25-én Regius Jakab és Martini Ágoston lelkészek kérelmére kiadott levelében (lásd a csetneki esperességi levéltárban lévő eredeti okmányt) pártfogása alá vette ugyan az esperességet, de e pártfogás írott malaszt maradt (Prot. Schröter 658 1.) ') Megjegyzendő, hogy 1654 ápril 21-én Jolsván hiába kérte a rozsnyói városi tanács: engedtessék meg, mikép a hívek nagy számát tekintve csak egy lelkészök vegyen részt a gyűlésekben! „A kérelemnek hely nem adatik, mert a rozsnyói egyház régente is népes volt és mégis mindkét lelkésze megjelent a gyűléseken! hangzott a végzés (Prot. Schröter 600 1.)
