Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - III. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. egyház hanyatlása. Az első üldözés 1597-1622.
48 Alikulik József. összeírása, melyet Peceli Zsigmond itteni lelkész 1622-ben eszközölt: „A dobsinai lelkész jövedelmei:" 1) 1. a tized, mely a borsó és kapás növények kivételével minden gabona, búza, öszi ós tavaszi rozs, árpa, köles, zab és más termesztményekből teljesen jár. Jegyzet. Egy földmives 1596-ban borsót vetett ós midőn ez pompásan sikerölt, a többiek is nemsokára a tízed tetemes kárával az összes földeket azzal vetették be, mert habár többnyire 10—13 szekérrel is hoztak a csűrbe ós 50—60 köböllel is mórtek, még sem adtak tízedet belőle és a háládatlanok azon igéretöket sem váltották be, melyet az esperesség közbenjárására — t. i. az 1596 november 25-ón tartott egyházlátogatás alkalmával — tettek és mely szerint a kicsépelt mennyiségből tartoztak volna tízedet adni. Hálátlanságuk miatt le is vette aztán az isten e terményről az áldást, mit nekik nem egyszer a szószékről fenyegetés közben megjósoltam (sic!). A méhek után a tizedik raj a lelkósz-ó, de ő adja hozzá a méhkast. Len és kenderből tetszésök szerint adnak valami keveset. A polgár, ki mit sem vet, 12 dénárt fizet évenként „keresztyénség (Christenthum)" cím alatt, a zsellér hat pénzt. 2. A mellékjövedelmekről (de accidentiis). A pápistakorban szokás volt, hogy a róm. kath. plébános karácsonkor (in vigiliis nativitatis Christi) feszülettel áldozva járt körül, mi bálványimádás lévén jámbor elődeink e helyett azt hozták be, hogy az ev. lelkész poharat (kehelyt) küld körül és így gyűjt magának egy forintot ós egy két garast. Minden háziasszony Jakab napján kakast ós ha 3-4 tehene van, sajtot is ad; de utóbbi ritkán történik, mert gyakran hull a marha. Ezen szolgálmányért tartozik a lelkész a város bikáit kiteleltetni, mitől eleintén vonakodtam, de látván, hogy e bikák még is csak az én barmaimhoz hajtattak, belenyugodtam abba is, A hajnali istenitiszteletért (pro rorate) az egyházfi 1 ftot szokott adni, ugyanannyit a ,,salve" zsolozsmáórt, de mindaz egy harmadrészben a tanítót illeti. Nagy temetésért (generale) 50 dénár, közönségesért (specialis) 25 dénár ós szegény gyermekek temetóseért 12 dénár jár. *) Ez kisebb címe; a Dagyobb így hangzik: „Assignatio uni versorum parochiae Dopschensis proventuum, per me Sigismundum Pecelium Nissenum Silezium senem septuagenarium, indiqueque agentem eiusdem ecclesiae 36 annis pastorem in usum meorum successorum reposita" és aztán jön „Proventus Parochiae Dopschensis T de Decimis. . .
