Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - III. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. egyház hanyatlása. Az első üldözés 1597-1622.

44 Mikulik József. mutat, hogy egyrészt a hívek kizárása az egyházi igazgatásból már akadályokba ütközött és ellenmondásra talált, másrészt pedig a lelkész és az általa képviselt egyház között már némi különbség tétetett Elóbbi esetre vonatkozók a VIII. c. 7. pont „mely a földesurat kéri, ne tulajdonítson magának valami hatalmat a lelkész felett", utóbbi a III. c. 1. pontjában nyer kifejezést, mely szerint „a lelkész csak az esperes és az egyház beleegyezésével hozhat be újításokat, törülhet el régi szokásokat." Ezen két intézkedésben találom ón a mai demokratikus és alkotmányos rendszeren nyugvó egyházi kormányt; mert a „kérelemnek"

1 a földesúr csak akkor adott helyet, ha az esperesség vagy a lelkész intézkedését célirányosnak találta és mivel a jog: a lelkész által tervbe vett változtatást elbírálni, elfogadni vagy elvetni, a híveknél bizonyos összejövetelt, eszmecserét ós szervezetet tételezett föl! Így történt, hogy nagy későn ós roppant ellenszenv leküzdése után a világi urak is széket ós szavazatot nyertek a gyűlésekben és hogy a bíró által képviselt hívek többsége is hová tovább több és több befolyást nyert az egyházban. Kiemelem azonban, hogy mindez csak nagy későn — 1704 után — történhetett meg, miután az esperesség körömszakadtáig védte álláspontját, mely szerint „az egyházi ügyek vezetése kizárólag az egyházi elemet illeti" és a II. Rákóczy-fóle szabadságharc szabadelvű törekvéseire volt szükség, hogy egyházunk ezen a protestáns szellemmel merő ellentótben álló felfogás elejtésére szoríttassók. E) A közoktatás ügye. Az iskolák állapota ós a tanítók helyzete e korszakban is a régi maradt. A szabályok IV. címe, mely a tanítót a lelkésznek feltétlenül alárendelte, nem maradt papiroson. így pl. igen megjárta Antoni Pál dobsinai tanító, midőn kijelentette, hogy „a lelkésznek semmi köze az iskolához!" 1620 ápril 22-én Csetneken kérdőre vonta őt az esperesség és ha szavait vissza nem vonja, bocsánatot nem kér ós külön térítvónynyel engedelmességet és józan életet nem fogad, bizony kiteszik hivatalából (Prot. Schröterianum 101—102 1.). így állván a dolog, szinte hihetetlen, hogy mind a mellett ez időszakban is több igen kitűnő tanítóra akadunk, kik virágzó iskolákat alapítottak és a virágzókat ilyen állapotban fenntartották; hiszen a lelkészek többsége tanítóságon kezdte működését, így tehát bizonyos, hogy a tanítók a kellő tudományos képzettség birtokában voltak és hogy csupán a kor irányán múlt, ha a tanítás főkép a vallás- hit ós erkölcstanra valamint a vitatkozás „mesterségére" szorítkozott.