Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - II. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. evang. egyház szervezkedése. A murányi fraternitás. 1578-1596
22 Mikulik József. gyűlés az esperes indítványát el nem fogadta volna és annál kevésbé történhetett ez később, mikor az esperes már főpapi jogokat gyakorolt. Hogy ezentúl is a közgyűlésnek eljárásáról számot adott és a határozatokhoz szigorúan ragaszkodott: puszta forma volt, mert tény, hogy az esperesség tagjai t. i. az egyes lelkészek az esperestől függtek, ki őket jobb állomásokra ajánlotta, megtámadás esetében megvédte és peres ügyeiket, különösen híveikkel szemben kedvezően elintézte. Innen magyarázom én azt, hogy az esperes véleménye soha — legfőlebb nagy ritkán — ellenzékre nem talált és csak is így történhetett, hogy azon férfiú, aki elébb csak a közgyűlés elnöke és végrehajtó közege volt, csakhamar közgyűlési határozat nélkül is intézkedett. Az egyes lelkészek az esperességi közgyűlésen székkel és szavazattal bírtak; saját egyházuk belügyeit önállóan és függetlenül, de a fennálló szabályok értelmében intézték el; az esperesnek azonban minden tekintetben alá voltak vetve, kinek felvételük alkalmával 1594 óta esküvel is feltétlen engedelmességet fogadtak, ami igen igen emlékeztet a szerzetesi fogadalmakra. Egyházában a lelkész a szó szoros értelmében „úr" volt, ki sem a pártfogótól, sem a hívektől nem függött, sőt még a világi hatósággal is rendelkezett. Tekintélyét és hatalmát nagyban emelte, bogy az esperesi hivatal felállításával az egyházközségek papválasztási joga is mindinkább háttérbe szorúlt és idővel az esperes adományozta — mintegy — a lelkészi hivatalokat, amennyiben csak az általa „ajánlott" egyén volt alkalmazható és csakhamar szokásba jött, hogy üresedés esetében az esperestől — vagy, ha jobban tetszik: az esperességtől kértek ós nyertek alkalmas lelkészt. Kérdés mily időre alkalmazták az egyes lelkészeket? Honnan merítette Klein János (Nachrichten II. kötet 477 1. 1789) és más író határozott állítását, mely szerint Gömörben is az úgynevezett „marasztalás" lett volna divatban, nem tudom, holott számos példa és az 1594 óta reánk maradt hiteles jegyzőkönyv bizonyítja, hogy a lelkész nálunk 3 havi felmondás kikötése mellett élethossziglan választatott, (lásd a Fried Cyprián-féle 16. cikkelyt!) sőt nem egy példát tudnék felhozni arra is, hogy a felmondás csakhamar elmozdításnak tekintetett, minek nyomós okok hiányában hely sem adatott. A lelkész kezelte az egyház jövedelmeit, felügyelt a tanítóra és iskolára, őrködött a közerkölcsiség ós vallásosság felett, felelősségre vonta és megbüntette azokat, a kik a hit jótéteményeit, az isten igéjét ós a tíz parancsolatot kellő tiszteletben nem tartották, e mellett sem egyházi közgyűléshez (Convent) sem egyházi tanácshoz (Presbyterium) kötve nem volt; személye szent és sérthetetlen volt, de a fraternitás aztán meg is
