Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - I. KORSZAK. Az ág. hitv. ev. egyház meghonosulása Gömörben 1520-1577
A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 13 önként még sok tekintetben a régi szentekhez is hívek maradtak. Később azonban, amidőn a köznép is a hitszónoklatokból és felolvasásokból, különösen pedig Luther irataiból az evangéliummal mindinkább megismerkedett és a plébánosokból lett „lutheránus lelkészek" helyét is evang. iskolákban képzett és külföldi — a wittenbergi és brégai — egyetemeken felszentelt hitszónokok foglalták el: az ev. vallás nálunk is tisztább és a régi salaktól mentebb lett. Még jobban tisztultak a nézetek, mikor úgy 1550 körül, a helvét hit Gömörben is meghonosúlt és a lutheránus hitvallásban a „régi bálványimádást" találta, a „külső szertartások" megtartását korholta és az evang. egyszerűséget magasztalta. Hogy ily körülmények között elődeink is kisebb-nagyobb egyszerűségre törekedtek és a még megtartott szertartásokból nem egyet elhagytak, igen természetes, mert a bálványimádás vádja érte őket és a magasztalt egyszerűség az egyszer nyugtalanná tett lelkeknél hódított; ennek ereje csak úgy volt megtörhető, hogy a lutheránus hit is végkép szakított a régi sallanggal! A gömöri ág. hitv. ev. egyházak kezdetben a róm. kath. hierarchia keretében és az esztergomi érsekség kebelében maradtak; utóbbitól különben e korszak végén sem szaladtak el teljesen, jóllehet akkor már áthidalhatlan mélység tátongott a régi és javított egyház között. Egyházaink közt e korszakban semmiféle összeköttetés nem lévén, mindegyik külön és önállóan rendezte be magát, külön hitvallást és külön szokásokat követett. Az egyes egyházak élén állott a lelkész, aki maga felett hatóságot nem ismert 1) a róm. kath. hierarchia tekintélyére és hatalmára támaszkodván a vallás, erkölcs és oktatás dolgában korlátlanul intézkedett, azokba senkinek befolyást nem engedett és a jogfolytonosság alapjára állva magának követelte mindazt, ami őt akkor, midőn még róm. kath. plébános volt, illetőleg róm. kath. jogelődét illette. Jaj volt a községnek, ha megtagadta a dézsmát és jaj a polgári hatóságnak, ha a vallástalan vagy erkölcstelen embert a lelkész kívánsága szerint meg nem bűntette. A hitjavítás fegyvere : a tanítás, és megdönthetlen vára: az iskola szintén a lelkész kezében volt, aki a közoktatásnak irányt adott és a tanítónak mint alárendeltjének paranl) Lelkészeink a róm. kath. érsek alatt állottak ugyan, de a „függés" csak névleg állott fenn, amennyiben az „eretnek lelkész" édes keveset törődött azzal, amit neki az érsek vagy az érsek nevében meghagytak! bár szükség esetében pl. ha hívei nem fizették, az érsekhez fordult segítségért. Megjegyzem^ hogy e korszakból kevés adat maradt reánk, de a későbbi emlékek kellő világot vetnek erre is, mely okból egyszer mindenkorra a később elmondandókra utalom az olvasót.
