Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - I. KORSZAK. Az ág. hitv. ev. egyház meghonosulása Gömörben 1520-1577
4 Mikulik József. f) az Antoni-Ambrózi-féle (1713—1742-ig;), mely az 1713/14, 1720 és 1740/41 évi egyházlátogatásokat tartalmazza. 1) 2. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség — Csetneken őrzött — könyvtárában, a dobsinai és más levéltárban talált eredeti okmányok; 3. A dobsinai hiteles anyakönyvek, melyek 1626-ban kezdődnek; 4. A Bartholomaeides László „Notitia Comitatus Gömöriensis" című a század elején kiadott műve: ugyanannak „Memorabilia provinciáé Csetnek" című 1799-ben megjelent monográfiája; 5. A „Solemnia Kis-Hontanea" című gyűjtemény ; 6. Klein János Samu „Nachrichten und Lebensumstände ev. Prediger Ungarns" című 1789-ben megjelent műve; 7. Szalay László „Magyaroszág története" Lipcsében 1854-ben megjelent műve; 8. Pray György, 9. Meynert, 10. Thaly Kálmán és 11. Limberger művei. I. KORSZAK. Az ág. hitv. ev. egyház meghonosulása Gömörben 1520—1577. A) Történelmi áttekintés. Magyarország a mohácsi vészt közvetlenül megelőző és a borzasztó csapást követő időben roppant zavarok színhelye volt. Az igazságos, de vaskezű Mátyást gyenge királyok váltották fel, kik alatt az arisztokráciából olygarchia lett és megindult a három áramlat, mely a hont annyi vészbe sodorta. Itt a nemzet egy tagja, Zápolya János a hatalmas olygarcha, ott a Habsburgok idegen keze, amott a hódító török nyúlt Szent István koronája után, nézte szabad zsákmánynak a nemzetet. Az első óriási gazdagságára és arra a tapasztalásra támaszkodott, hogy nemzetünk az idegen fejedelmekben már eddig is igen sokszor csalatkozott, a második érvénytelen szerződésekre hivatkozott és annak sikerét nem látván, hatalmas testvérére (V. Károly császárra) mutatott, azzal ámítván magát és a nemzetet, hogy e császár segélyé') Ezen jegyzőkönyvek — mint látni fogjuk — részint a feljegyzések körül fáradozott jegyzőktől, részint pedig azon esperesek- és superintendensektől kölcsönözték nevöket, akiknek cselekményeit tartalmazzák!
