Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IX. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség küzdelme 1711-1741.
150 Mikulilc József. A világi elem — a hatóság és a nagy közönség — befolyása az iskolára és a tanítóra új és bátran mondhatom, jobb irányt adott a tanügynek, mely e korszak végén már határozottan világi lett; e tekintetben úgy Antoni Sámuel, mint Ambrozi György is halhatatlan érdemeket szereztek, midőn a világi tudományok behozatalát nem csak nem gátolták, de sőt ellenkezőleg még elősegítették. A tanítói kar tekintélyét tekintve még sok kívánni valót találunk ugyan, de a régi feltétlen engedelmességnek és alárendeltségnek már semmi nyoma. A lelkész felügyelt ugyan még most is az iskolára, de intézkedési joga már az „egyház" és az „esperesség" határozatához volt kötve. 1) A tanítók mindenkor a közgyűlés elé léphettek, panaszaikat előadhatták; sőt nem ritkán be is idéztettek, hogy működésökről számot adjanak, mikor ís számukra jó akaratú tanácsot, útmutatást, intést és feddést osztott az esperesség, mely azonban ilyenkor az esetleges sérelmeket is rögtön orvosolta. A^ajd 1741. szeptember 26-án Derencsényben határozatba ment, hogy a tanítói kar saját elnöke és tisztviselői alatt külön társulatot (szövetkezetet) alakítson, mely határozat rögtön végrehajtatván elnöknek Tubel Jakab csetneki 2), jegyzőnek, Gotthard György dobsinai, szószólónak Koncsil György sajógömöri és pénztárnoknak Urszinyi Mihály oláhpataki tanitó választatott meg (Sexti Schmal. 322. 1.), Megjegyzendő, hogy az esperesség egyidejűleg azt is elrendelte, hogy minden tanitó évenként négyszer és pedig két lelkész és két világi jelenlétében vizsgát tartani (adni) köteles. A tanitói kar ekkép külön válván mindinkább független és önálló lett, mi tagadhatlanúl szintén a közoktatás előnyére történt. A tanitók fizetése e korszakban kevés változáson ment keresztül. A dobsinai tanítónak például az 1741. december 8-án megejtett egyházlátogatásról felvett jegyzőkönyv szerint biztosítva volt: 1. 50 forint készpénz (évenként); 2. három vasgyárból egy-egy vasrúd (hetenként), 3) 3. minden taníványtól egy dénár tandíj (szombatonként, innen „sabbathalia"); 4. újévkor ostya nyújtás; *) Frühauf Dávid lelkész 1723. szeptember 22-én Dobsinán azzal vádolta Gál Simon tanitót, hogy ez a vett parancs dacára helyette e szent János napi prédikációt el nem mondta és ime az esperesség egyszerűen felmentette a vádlottat, mert „Frühauf Dávid Jolsvára készült ugyan, de honn maradván maga tartozott prédikálni !" (Sexti Schmal. 106.) ^Megjegyzem, hogy Tubel Jakab 1745. junius 22-én már ochtinai lelkész volt és hogy a tanitóegylet 1741. szeptember 26-án megalakulván ezentúl csak jegyzőkönyvét (protocollon rectorale) mutatta be az esperességnek. 3) Ezen vasrudak mindegyikét az illető vasgyár tulajdonos rendszerint két dénáron váltotta vissza.
