Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IX. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség küzdelme 1711-1741.
138 Mikulilc József. lévő ügyviselők (Okolicsányi Pál és mások) tüzetes utasítást kaptak, követségük költségeire 100 arany kilátásba helyeztetett. Történt pedig ez különösen azért, mert Rozsnyón 1711 február 13-án minden templom elfoglaltatott és az ev. lakosságnak a magán istentisztelet miatt ezentúl is folytonos zaklatásban volt része és mert ugyanakkor Sexti András is Jolsváról elűzetett (Sexti Schmal. 30 1.) Miután ezen követség teljesen eredménytelen maradt, az esperesség az 1712 évi pozsonyi országgyűlés elé terjesztette sérelmeit, melyeket Antoni Sámuel csetneki lelkész superintendens, Sexti András Jolsváról elűzött lelkész esperes, Szentmiklóssy István helyettes alispán, Draskóczy Sámuel és Törék Miklós táblabírák valamint Szentiványi Mátyás megyei aljegyző aláírásával a gömöri követeknek kiadtak. Ezen sérelmek szerint : 1. az ev. templomok úgy Rozsnyón (a jezsuiták által) mint Jolsván (gr. Koháry István által) elfoglaltattak, a lelkészek és tanítók elűzettek és az ev. lakosság a magán istentisztelettől is eltiltatott; 2. hasonló történt Betléren és Veszverósen, hol az Andrássy család üldözte az ev. hitet; 3. a rozsnyói és jolsvai ev. lakosságot a róm. kath. szertartásokhoz és körmenetekhez kiparancsolták; 4. a róm. kath. papság az ev. egyházakat is vizsgálni (látogatni) kezdte, míg a földesurak az ev. egyházi hatóságot a fegyelem gyakorlásában gátolták; 5. az evangélikusok az atyáiktól alapított kórházakba sem vétettek fel; 6. a pactatális tized vagy teljesen elfoglaltatott vagy csak igen magas bér fejében engedtetett át 1); 7. a róm. kath. földesurak az egyházi vagyont elfoglalták és profán célokra használták (Sexti Schmal. 67-71 1.). Az 1712 évi országgyűlés minden eredmény nélkül szétoszolván az üldözés és jogfosztás tovább folyt, Sexti András számkivetésben húnyt el (Nagy Szlaboson 1713 február 3-án); az 1713 évi május hó 2-án Ratkón tartott esperességi gyűlésen, mikor Fabriczi János kövii lelkész választatott esperesnek, már a veszverési, betlóri ós rőczei egyházakból elűzött lelkészekről is kellett gondoskodni ós újból követküldóshez folyamodni. E célra az egyes egyházakból összesen 100 forint gyűlt be (Sexti Schmal. 40—42 1.). Az esperesség egyházi tagjainak száma ez idótt a négy elűzött lelkészszel ós a két rozsnyói (berzétei) prédikátorral együtt már csak huszonhét volt. Az esperesség azonban nem nézte tétlenül a támadásokat, erélyes ellentállást fejtett ki, szívósan ragaszkodott jogaihoz és hangosan követelte sérelmeinek orvoslását. Midőn az esztergomi érsek számára 1713 február 1-ón kiadott császári rendeletre támaszkodva Kis János diákon a gömöri ág. hitv. ') „E részben különösen a csetneki egyház szenvedett sérelmet, hová mindamellett, hogy az egész város ev. hitű volt, római kath. plébánost akartak behozni és a tizedet annak számára kiadni. u (latinból).
