Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VIII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség II. Rákóczy Ferencz felkelése alatt új alapon megalakúl és virágzásnak indúl. 1703-1711-ig.
A gömőri ág. hitv. evang. esperesség története. 113 és a németalföldi rendek is közbejártak és a magyar nemzet sérelmes előterjesztéseit pártolták, a Nagyszombatban folyt békeértekezlet mindkét fél makacsságán hajótörést szenvedett, a fegyverszünet lejárt, a hadjárat megindult ós Rákóczy Ferencz több kisebb nagyobb ütközet után a helyzet ura maradt. Miután a fejedelem 1707-ben Erdélyt, őse Rákóczy György hitlevele mellett birtokba vette és a császár az osztrák, morva és stiriai tartományok 1) védelmére szorítkozott: megnyílt az ónodi országgyűlés, melyen Túróczvármegye követei, pártiitőfellépésök méltó jutalmát vették, az osztrák uralkodó házat gr. Bercsényi Miklós indítványára 2) Magyarországra vonatkozó minden jogaitól megfosztották ós az indítványozó a fejedelem helytartójának választatott. Starhemberg Guidó császári hadvezér ez alatt kitört a Csallóközből, de valami sokra épen úgy nem mehetett mint a felkelő hadak vezérei, kik Dunán innen és Dunán túl szágúldoztak. A nép már belófáradt a hosszú küzdelembe, a háború 1703 óta úgyszólván szakadatlanul folyt ós vége most is elláthatlan távolban látszott. Míg Rákóczy az orosz cárral, a francia királylyal és a németalföldi rendekkel alkudozott ós nehogy a magyar ügyektől elvonassék a lengyel koronát is, melylyel megkínálták, példátlan önmegtagadással magától elhárította: Rabutin császári hadvezér roppant nehéz ós gyors menetekben Erdélybe hatolt ós azt jó részben a császár iránti hűségre térítette. A mily kedvező kilátások mellett indult meg az 1708 évi hadjárat, oly szerencsétlen véget ért a felkelő vezérek ügyetlensége és árúlása következtében. Az 1708 augusztus 3-án vívott szerencsétlen trencsóni ütközet után „semmi sem sikerűit többé." A trencsóni árúlás és csapás dacára Eszterházy Antal 1708 augusztus havában egészen Bécs alá portyázott és a Laxenburgba menekülő császárt is majdnem elfogta. A felkelők is, a császári tábornokok is hiába való hadmíveletekkel töltötték az időt, a harc erélyesebb folytatásához mindkét részen a szükséges kedv ós erő hiányzott. A trencséni ütközet után a bányavárosok a császáriak kezébe estek és nemsokára Árvavára is; közben József császár mindent elkövetett, hogy Rákóczy embereit magának megnyerje. Az 1708/9 évi országgyűlésen törvényt hoztak, hogy Lipót fórfimagva szakadtával az ország rendeinek királyválasztási joga újból feléled, a kormányzat a magyar törvényekhez idomítandó, az egy hónapon belül megtérő felkelők ') Ezen tartományok igen sokat szenvedtek a felkelők portyázásaitól ') Az „eb ura fakó" jelszóval elfogadott határozatra XIV. Lajos azon kijelentése kényszerítette a szövetkezett rendeket: hogy más államfő alattvalóival szerződésre nem léphet. 8
