Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VI. KORSZAK. A nagy üldözés kora 1670-1682.
90 Mikulik JíSzsef. azonban Hocher tetszésével épen nem találkozott, ki „lázadónak" mondta az egész nemzetet, midőn az ajánlatot ismét és ismét szóba hozták. Ezt méltán zokon vették a sokfélekép megkárosúlt urak, kik magokat „a király jobbágyainak nem pedig rabszolgáinak 1' vallották és Batthyány Kristóf főpohárnok indítványára szót is oszoltak. Az ádáz háború tehát tovább folyt. A kurucok Teleki Mihály, majd Thökölyi Imre vezérlete alatt elfoglalták Tornát, Szendrőt, később Murányt, Rózsahegyet, Árvát, Likavát ós a bányavárosokat, melyekben 180,000 aranyból és még több ezüstből álló zsákmányra tettek szert. Lipót király erre Szelepcsónyi által követeléseik benyújtására hívta fel a bujdosókat; nevökben Szalay Pál következő pontokkal érkezett fel Bécsbe: általános közbocsánat hirdetése, a nádori méltóság helyreállítása, az ország szabadságainak megerősítése, az elkobzott jószágok visszaadása, az ágost. ós helv. hitvallás jogainak megerősítése és a jezsuiták kiutasítása. E közben Dünewald és Würben es. tábornokok, a kurucokat Szentkeresztnél megverték, Zólyomot ós a bányavárosokat visszafoglalták, mire a két harcoló fél 1679 február végóig fegyverszünetre lépett. A bókealkudozás ezután Sopronban folyt, de miután Lipót király a nádori széket csak a korlátlan kir. hatalom sérelme nélkül igórte betölteni, csak azon templomokat akarta visszaadni a protestánsoknak, melyeket maguk — nem pedig róm. kath. jogelődeik — építettek és az új adók tekintetében ezek 1.700,000 forinton megváltását kívánta: a háború ismét megújúlt. Thökölyi elfoglalta Selmecbányát, (hol újólag nagy kincsre tett szert) ós Dobzsánál Labord tábornok hadát is felkoncolta. Mivel az 1680 évi ápril hó elején Nagyszombatban tartott közös tanácskozmány eredmény nélkül oszolt szét ós az új fegyverszünet is pünkösd napján lejárt: a hadviselés ismét megindúlt; Thökölyi vezérei vereséget szenvedtek ugyan (Balassa a morva széleken, Petrőczy a jablunkai szorosban) de ő maga bevette Késmárkot, Lőcsénél ós Bártfánál nagy zsákmányt ejtett kezébe ós kurucai az ország nagyobb részét bebarangolták (veszély idejében a török végházakban kerestek ós találtak biztos menedékhelyet). Lipót király most — Sebestyén Endre püspök által — ismét alkudozni kezdett. Thökölyi Imre Zrinyi Ilona kezét és vele e ház összes uradalmait és várait kivánta, mitől Bécsben már azért is fáztak, mert tudták, hogy a különben is hatalmas embor erejét ily roppant gazdagság szerfelett növelni fogja, azért húzták, halasztották a választ, melyet igennel vagy nemmel megadni nem volt bátorságuk. A felek aztán 1681 június végéig meghosszabbított fegyverszünetre léptek, melyet Caprara Eneás 1680 november 15-ón jolsvai táborában erősített meg.
