Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
VI. Fejezet
— 57 — keletkezett, azzal a törekvései, hogy ő azokat visszacsinálja (— reviziópárt), annyival veszélyesebb, magasabb erkölcsi szempontból birálva a dolgot, a szabadelvüségre nézve, mert sajátlagos egyházpolitikájánál fogva a politikát minduntalan beviszi a vallás dolgaiba, az egyházba, és viszont a vallást a politikába. Mi azt eredményezi, hogy az e párt kötelékeibe tartozó politikus a törvényhozás összes alkotásait, sőt még a közkormányzatot magát is római katholikus szemüvegen át nézi, római katholikus egyházi szempontból birálja el. így, ami előreláthatólag egyházellenes, különben még oly üdvös legyen is az a törvényjavaslat általános emberi és humanitárius szempontból, mindannak előre ellentmond, megakadályozása végett neki harcot üzen. A harc sikeresebbé tétele okából utóbbi időben mozgósítja tábora számára hazánkban az összes kath. hívőket, hogy fegyvertársakúl megnyerje őket. Ha sikerül e baljóslatú vállalata, vagyis előbb-utóbb az akció nem szül egy egészséges reakciói, lehet belőle egy olyan háború, melynek neve: „bellum omnium contra onines". Azért kellene a konzuloknak éberebbeknek lenniök. Egészen más az az egyházpolitika, mit a protestáns egyház az egész világon maga elé tűzött, s minek gyakorolhatására Poszvék Sándor még a gyámintézet körén belül is helyet talál. Lássuk ezt az evangélmi egyházpolitikát Poszvék egyházi beszéde alapján. Hogy annál könnyebben megismerjük, adom az egész remek beszedet: „Kegyelem nektek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól s az Úr Jézus Krisztustól ! Amen. Egy szivem mélyéből fakadt, meleg istenhozottal üdvözöllek ünneplő keresztyén gyülekezet, — itt, hol a gyámintézet szent oltára emelkedik. Isten hozott ! Sopronban, azon város, azon gyülekezet kebelében, melyhez úgy hazai, mint egyházi közéletünknek annyi dicső, de fájdalom ! annyi szomorú emléke is fűződik ! Elvonulnak lelki szemeim előtt a múltnak tanulságos képei. Hallom a hozsánnákat, melyekkel apáink itt 1622-ben 1 a megsértett vallásszabadságnak törvényes megerősítését üdvözölték. Látom a szemeikben rezgő könnyeket, inidőn itt 1681-ben' J reményeikben csalódva, a kegyelem asztaláról hulló morzsákra lettek utalva, — ők, mint igaz, hű fiai e hazának, százados méltatlan szenvedéseikre hivatkozva, a közös anyai örökségből a többi testvérekkel egyenlő osztályrészt vártak. S e történeti képnek már-már homályba boruló hátteréről már-már ' A Bethlen Gáborral 1621-ben Nikolsburgban megkötött béke az 1622-iki soproni országgyűlésen erősíttetett meg. Az erre vonatkozó törvény biztosítja a protestánsok vallásszabadságát. Ugyanezen országgyűlésen evangélikus egyházunknak egyik oszlopa : Thurzó Szaniszló választatott meg az ország nádorává. 2 Leopold uralkodása alatt a protestánsok majdnem minden templomuktól megfosztattak. — Az 1681-iki soproni országgyűlésen nyertek engedélyt 22 új templom építésére. — Különösen a földesúri jog cimen kényszerítették az evangélikus vallású jobbágyokat ősi vallásuk elhagyására. E jogot az 1681-iki országgyűlés megerősiti stb.
