Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VI. Fejezet

— 71 — ban és jelenben, úgy egyházunkkal, mint gyámintézetünk történetével szorosan összefűzve van, megemlítetlenül nem hagyhatjuk Ostffy Pál, Sopronvármegye volt nagyhírű alispánja és kúriai bírónak elhunytát. Ostffy Pál, ki meghalt 1890 jan. 29-én, Budapesten, még életében nagyobb alapítványt tett a gyámintézetre. Az elhunyt biró annak a híres egyházvédö Ostffy-családnak egyik későbbi ivadéka, kiknek neve és védvára Ostffyasszonyfán előttünk eléggé ismeretes. Az újvidéki gyűlés azzal fejeződött be, hogy többeken gyűlés után Szerbia fővárosába, Belgrádba rándultak le, hol a legnagyobb kitüntetéssel fogadták őket. Belgrád a magyar vendégek tiszteletére színielőadást rendezett a színházban s ezen legjobb színészeik Brankovics Györgyöt játszották. A színházban a szerb trónörökös Sándor kir. herceg is megjelent. Ott tanultam meg szerbül. De, fájdalom, ma sem tudok többet, mint amennyit akkor a színházban Brankovics Györgytől tanultam: „Ja szom Gyurátz Brankovits!" (Én Brankovics György vagyok.) Még a pécsi gyűlés kiküldte volt Dianiska Andort Danzigba, Breyer Sándor volt szepesi főispánnal, ki csak rövid ideig elnökösködött a tiszakerületi gyámintézet élén. Dianiska maga tette meg a nagy útat, s útja eredményéről jelentést tett a liptószentmiklósi gyűlésen. E jelentésből adjuk a következőket: „Útközben^ felkereste

m^Bécsben, Carlsruhéban, Lipcsében, Halléban, Berlinben,boroszlóban az egyes G. A. egyleti főelnökségeket^szegény egyházaink érdekében. Egy hosszú sorát adja azoknak a sok jeles férfiaknak, kikkel ez alkalommal találkozott. Danzig városában először is dr. Frickét kereste fel. Érintkezett dr. Schuster hannoverai generálszuperintendens és dr. Niemann münszteri konzisztoriális tanácsossal. A fényesen lefolyt s ezrek jelenlétében megtartott közgyűlésről jelentésében még ezeket mondja : A szentbeszédet dr. Kögel, berlini udvari főpap és generálszuperintendens mondotta. A hivatalos üdvözlések és az évi jelentés után az elnökség sort kerített a magyarhoni e. e. e. gyámintézet üdvözlésére is.

1 Mire dr. Ficke a következő értelemben válaszolt: A németországi atyafiak nagyszámú szegény egyházközségeiket testvéri készséggel, a lehetőségig, jövőre is segélyezni akarják ; gyámintézetük szabályozott működését kiváló részvéttel kisérjük; érdemdús egyházi elnökük erélyes és buzgó fáradozását ismerjük, s a velünk való összeköttetésüket továbbra is fenntartani, sőt még bensőbbé tenni kívánjuk. Dianiska végül még megemlítendőnek tartja azt is, hogy úgy az osztrák, mint az erdélyi szászok, svájciak, spanyolokfis olaszok a diaspora érdekében Németországban nagyobb utazásokat tesznek, s egyes nagyobb varosokban, vagy egyletek gyűlésein ismertető előadásokat tartanak. Mig a magyar diaspora ügy egészen ismeretlen előtt

ük. Hogy egyháztörténeti szempontból Répczelaknak ugyanaz a szerep jutott a Radók alatt, mint Zayugrótznak gr. Zay Károly, és Ácsának báró Prónay 1 L. „Gyámintézet" VI. évf. 2. sz. 1888.