Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
II. Fejezet
— 29 — kel sebeket hegeszt, mentő kart nyújt ama, templomainkat és iskoláinkat fenyegető veszedelmes ellenség, a szegénység ellen, megvalósítván amaz apostoli intést: „egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét". De a gyámintézet fontos hivatását csak úgy töltheti be teljesen, csak úgy működhetik egyházunkban, mint hatalmas védő és alkotó tényező, ha a hivek serege egy szivvel-lélekkel tömegesen sorakozik támogatására. — Ma még — fájdalom — e célt nem értük el. Vannak gyülekezetek, melyekben a gyámintézet, negyedszázados fennállása után is, még ismeretlen valami. Bárki legyen ennek oka, nem háríthatja el magáról egy szent kötelesség elhanyagolásának lesújtó vádját. — Vannak ismét oly egyházak, melyeknek elöljárósága eleget vél tenni tartozásának a gyámintézet iránt, ha erre a gyülekezeti pénztárból kivett egy-két forintot ád. — Ezen eljárás az illetőkre nézve kényelmes lehet ugyan, de tulajdonképen nem más, mint kijátszása a gyámintézet kitűzött nemes céljának, mely nem a közpénztárból, hartem a családoknak s egyeseknek meleg részvététől várja az áldozatot. Számos gyülekezetet lehetne végül felsorolni, mely gyűjtés cimén oly csekély összeggel jelentkezik a gyámintézetnél, hogy abból tagjaira fejenként alig esik egy fél- vagy negyed krajcár. — Ez tagadhatatlanul szűkkeblűség. Ha az ily egyházak vezetői a szegénységet hozzák fel mentségül, a válasz reá csak az lehet: Igen, de nem az anyagiakban, hanem az élő hitben nagy a szegénység . . . Ezt annál több joggal mondhatjuk, minthogy másrészről vannak igazán szegény gyülekezetek, melyek a maguk körében fejenként öt, tiz, sőt több krajcárt is gyűjtenek. Fel a munkára Sionnak őrei ! E szent örökségnek, az anyaszentegyháznak védelme követeli a gyámintézet felkarolását. Előre bajtársak ! Lelkészek ! Felügyelők! Legyünk fáradhatlan apostolai a nagyhivatású intézménynek, — templomban, iskolában és az életben. Törjük, seperjük a hideg közönyt, az önzést, gyújtogassuk a hithüség lángját és . . . meg fogjuk találni a drachmát... Mint a tapasztalás folytán sikeresnek bizonyult gyűjtési módot, legyen szabad a következőt ajánlanom : (j) E gy gyámin tézeti gyüjtőládacska szerzendő, mely minden vasárnap az istenitisztelet alkalmával kitétetik. ( 2. Két ünnepi alkalommal, például Áldozócsütörtökön és a reformáció emlékünnepén a persely tartalma a gyámintézeté. (jî) A konfirmációra készülő növendékeket a lelkész, a cél kellő ismertetése után, szinte felhivja a gyámintézeti adakozásra. (_4Évenként egyszer gyüjtőiv bocsátandó ki, melyet a megbízottak minden házba, családhoz bevisznek és pedig nemcsak az anya-, hanem a leányés fiókgyülekezetekben is. A lelkész a perselyhordozást és a gyüjtőivek kibocsátását megelőzőleg a templomi istenitisztelet kapcsában röviden jellemzi a gyámintézet célját s melegen ajánlja a hivek figyelmébe. — Magától értetődik, hogy a gyüjtőiven ott kell állnia mindenekelőtt a kibocsátó lelkész és a felügyelő nevének. Ne csak
