Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

— 24 — irodalmi munkásságára, azt mondja: „Ily férfiú, ki a főúri körök háromszázados családi életébe tudományos vizsgálódással belemerül, s ott a tudomány fáklyavilágánál kincset keresve kincset hoz elő, a vallásosságnak és erkölcsösségnek mindenkor szolgálatában állót : nem tagadhatja meg szolgálatát az egyháztól, az ily nagy férfiú megnyerhetése csak nyereség az egyházra". Beniczky a többek közt így nyilatkozott: „Sebeiből üdülő közharcos üdvözli győzelmes fővezérét, ki nem gyáva katonájának küszöbét lépte át, hogy nemes példájának felmutatásával újabb tettekre serkentse s meleg kézszorításával megjutalmazza". A beiktatást megelőző este a losonczi nőegylet által adott estélyen a nőegylet 25-éves jubileumát ünnepeltük, melynek fényes történetével az egylet elnöke: Pokorny Sándorné úrhölgy ismertetett meg bennünket. Szépszavú előadásából közöljük a következőket : „Ismeretes mindnyájunk előtt azon helyzet, melybe nemzetünk a nagy szabadságharc utáni időkben úgy politikai, mint társadalmi és egyházi tekintetben jutott. E súlyos helyzet terhét 1849-ben porig feldúlt városunk s főkép egyházunk kétszeresen érezte, mert anyagi javak hiányában csupán egyházhivei áldozatkészségére támaszkodhatott, kik maguk is az őket ért veszteségek súlya alatt görnyedtek. De a

z e

gyház_élén oly férfiú^ állott, ki a buzgalmat lankadni nem engedte, ki ékesen szóló tetteivel maga járt elől s állásához mért magasztos eszméivel, folytonos buzdításával és ernyedetlen munkálkodásával felköltötte az egyház híveiben azt az érdeklődést, mely áldozatot nem ismerve s vállat vállhoz vetve kis körben is csudákat teremt. E férfiú nagyt^ Sztehló András lelkész úr volt, ki . . . 1862-ben Szilassy Józsefné, Liedemann Erzsébet őnagyságaik elnöklete alatt Büsbach Ádám titkárral megalapította a 123 tagból álló losonczi evangélikus gyámintézeti nőegyletet, oly célból, hogy mindazon egyházi és iskolai szükségletek fedezésére szolgáló alapról gondoskodjék, melyek a férfiak nagyobb feladatokat teljesítő tevékenysége mellett is még mindig mutatkoznak. így főfeladata volt az egyletnek a templom és iskolák belső felszerelése, a szegénysorsú gyermekeknek tandíjjal és taneszközökkel való ellátása, az árvák ruházása és gondozása". jzte

hló_u

tóbb Budára ke

rfilt, s megkezdett üdvös munkáját Losonczon az utána következő lelkészek: Tersztyánszky Ferenc, Holies Dániel és Margócsy József hasonló buzgósággal folytatták. A losonczi gyűlésnek nem utolsó érdeme, hogy a gyámintézet alapszabályait és utasításait, melyek még 1845, illetve 1865 és 1876-ból valók, újakkal cserélte fel, amelyek szerint az évi gyűjtés eredménye fölött a helyi gyámintézet részben, az esperességi Vs részben, az egyházkerületi */a részben szabadon rendelkezètt, a többit pedig szabadrendelkezésre fölöttes hatóságának tartozott beküldeni.