Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

— 22 — út, de érdemes felmászni rajta. Az ősi várnak, — ahonnan csodaszép kilátás is nyilik, — egész sereg az érdekessége. Külső kapuja előtt még ott állanak a Bebek-ágyuk, rég elnémult torkukat Rozsnyó felé meresztve. A belső várépületben még egész sor szoba őrzi egykori berendezését, századokat látott asztalokat, székeket, almáriomokat. Az egykori tanácskozó terem bútorzata még szinte teljes és igen érdekes a vár régi kápolnája is. A külső vár mélyén kővel burkolt, világos boltíves nagy földalatti csarnok az Andrássy-nemzetség betléri ágának temetkező helye. Súlyos márványkoporsók között üvegkoporsóban itt pihen Andrássy István generális felesége, Serédy Zsófia. Andrássy Dénes gróf gyásza és kegyelete újabb, gazdag érdekességgel gyarapította a vár látnivalóit. Három szobáját megtöltötte elhunyt hitvese ereklye-tárgyaival : képeivel, ruháival. Ez a „Franciska-muzeum" példátlan és minden idők megilletődött csudálatraméltó alkotása a feleség megbecsülésének és a hitvesi szeretetnek. Ugyanis a vár ura, Andrássy Dénes gróf néhány esztendővel ezelőtt, midőn a müncheni temetőből hazahozta felesége Hablavetz Franciska koporsóját, olyan monumentális pompával temette el a vár tövében, amelyhez foghatót még keveset látott a világ, amilyenbe még alig öltözött egyes ember gyásza. Félmillió költséggel nemes márványból hatalmas mauzoleumot építtetett a várhegy tövében az imádott hitves és majdan a maga koporsója számára ; és amennyibe a mauzóleum, körülbelül annyiba került a temetés is. Rozsnyótól Váraljáig 14 kilométernyi hosszúságban fekete pompába borult az út. Gyászfátyolos cimerek, fekete zászlót hordozó árbócok szegték, sötétlő bús kapuk Ívelték át. Ezen az úton vonult végig hideg, nedves, komor, télies alkonyaton pirosló fáklyafényben a gyászmenet, amely, mintha egy hőséposz ködös világából nyomult volna elő. Fehér lovak húzták a halottas hintót és mögötte ezüstfehéren emelkedett a tömeg fölé egy gyönyörű, ősz férfifej : az Andrássy Dénes grófé, aki gyalog, hajadonfővel haladt hitvese koporsója mögött. Ez a nagyszerű gyász fordította akkor Krasznahorka vára felé az egész ország meghatott figyelmét. De amit akkor fáklyafényben egy nagy érzés fájdalmas tüzének ragyogásánál láttunk, hétköznapi világításban is igen érdekes marad. A rozsnyói fényes ünnepnapok megismétlődtek rá egy évre Losonczon, báró Radvánszky Béla beiktatása alkalmával. 1887 október 9-én egy öttagú bizottság Sárkány Sámuel és Brósz Jónathánnal az élén hivja meg báró Radvánszky Bélát a losonczi evangélikus templomba. Lelkes éljenek közt foglalja el helyét abban a nevezetes városban, mely az 1848/9. évi hadjárat alatt a muszka invázió következtében sokat szenvedett, földig leégett, de csakhamar mint phönix hamvaiból kikelt. Radvánszky beköszöntő beszéde egy tükör, mely betekintést enged az ő gondolatvilágába. Adjuk belőle a következőket a bejelentések elhagyásával : „Tisztelt Gyámintézeti Közgyűlés ! Mindenekelőtt fogadják köszönetem kifejezését azon megtisztelő bizalomért, mellyel gyámintézetünk világi elnökségét reám ruházni