Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

— 19 — Rend, egységes közreműködés, meghódolás öntörvényűnk előtt lesz és legyen lelke a gyámintézetnek. Gyámintézet a neve. Neve mondja, hogy gyámolításra nyert elhivatást. Gyámolítani azokat kell, akik viszonyaik közt tehetetlenek. Tehetetlenség pedig vagy a létező erőnek fel nem használásából, vagy az erő elégtelenségéből származik. Az elsővel csak annyiban van dolgunk, amennyiben azt ébreszteni és kihasználni igyekszünk, különben, ha segélyért nyújtja ki kezét, mint tunyát, vagy fukart, másokon élődni akarót hidegen visszautasítjuk. Azon gyámintézeti szegényeket azonban, akik egyházi közösséget s e közönség kivánta eszközöket nélkülöznek, s azok előszerzésére minden erejök megfeszítése dacára is képtelenek, vagy mint tanító és könyörületet gyakorló intézmények köz-segedelemre szorulnak : minden erőnk összevetésével segélyezni fogjuk. Sikerrel azonban csak akkor fogja megoldani feladatát, hogyha nem holt épületek emelésére fogja fektetni a fősúlyt, amelyek mellett tudjuk, nagy a fényűzés, alattuk pedig sok helyütt pusztúl a hitélet, hanem az egyházias közösség ápolása mellett azon szegény lelkészekre és tanítókra gondol kivált, akik a megélhetés gondja miatt, az egyház tekintélyének, a működés sikerének mérhetlen kárával, idegen mezőn kenyér után látni s ezáltal a hivatás szent mezejét elhanyagolni, még pedig maga az egyház által kényszerítve kényszerülnek. Egyházi gyámintézet a neve. Mint ilyen maradjon a közigazgatás minden fokozatán szerves legszorosabb viszonyban az egyházzal. Nem az egyháztársadalomnak, hanem magának a közegyháznak levén közintézete : megkívánhatja viszont, hogy a közegyház minden rétegeiben legyen kedves otthona, s a közegyház éppen ezen közintézet utján munkálja a mentést és építést ; hogy tehát mindazon segélyezések, amelyek testületeknek és egyeseknek közalapokból adatnak, a gyámintézet tanácsával és befolyásával osztassanak ki. Többféle kézzel és korsóval merítés az egy forrásból, műkedvelői elbánás az élet ama vizével, a segély-összegekkel : bénítása a gyámintézet működésének, vesztegetése a drága erőnek, ellenmunka az alapos és gyökeres segítés munkájával. Egyetemes gyámintézet a neve. Hogyha ilyen akkor, mind oda, ahol hitsorsos él e hazában, joggal kopogtathat be s szólhat mindenkihez : „adjatok abból, amit Isten adott ! Tegyetek jól mindenekkel, kiváltképen pedig a hitsorsosokkal !" Szóljon melegen, meggyőzőleg: bárhol e hazában sinlődik testvéregyház, nyomorog lelkimunkás, sorvadása a mi sorvadásunk, elpártolása a mi veszedelmünk. Hogyha ilyen, akkor künn is a Gusztáv Adolf-egylet példájára fog ismerni és gyámolítani rokoncélokat. Bármely helyről, bármily hangon jő a prot. világból a segélykiáltás : nekünk is szól az, minket is kötelez az meghallgatásra. Van ugyan határvonal, határdomb nemzet és nemzet között, de ez a határ Isten országára s annak lelki munkása, az evangyéliomszeríí egyházra nézve nem létezik. Határok és hegyek felett szabad szárnyon él az ősi szellem, amely tanít a hitnek megtartására, az egyház szeretetére, amely hiv, ösztönöz egyesülésre, közös munkára. 2*