Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

— 17 — szeretetben. Az elismerést megadja Nagytiszteletüségednek a holnap tartandó országos gyámintézeti közgyűlésünk, mely hű munkásának fejére a legszebb protestáns diszt, az elnöki koszorút fogja illeszteni, — a szeretetet elhoztuk mi, örömünknek adva kifejezést a Nagytiszteletüségedet holnap érendő megérdemelt kitüntetés felett. Ez örömünkben, e szeretetből amaz evangyélmi világosság szimbólumával, fáklyák lobogó fénye mellett jelentünk meg. E lobogó lángok elmémbe idézik, nagy gondolkozónk Eötvös József egyik örökszép mondását : „Életünk égő szövétnek, s boldog az, ki midőn létének e mulandóságára gondol, elmondhatja magáról, hogy sokaknak világított". Másnap Zelenka Pál nagyjelentőségű beszéddel foglalta el elnöki székét a rozsnyói evang^ templomban, mely ez alkalomra zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. „Méltóságos és Főtisztelendő Elnökség! Mélyen tisztelt Egyetemes Qyülés! Az elnöki székből jött azon kitüntető felhívásra, hogy a felajánlott egyházi elnöki állást a gyám intézet élén foglaljam el : kijelentem tisztelettel, hogy én a választó esperességek többségének akarata előtt meghódolva, az egyházi elnöki tisztet elfogadom ! Elfogadom azért, mert nekünk, az egyház közcéljainál eszközül rendelt férfiaknak a bizalom adta munkatért — és ha életáldozattal is — el kell foglalnunk, nem magunkért, hanem magáért az egyházért, melyben az Urat kell szolgálnunk mindvégig. — Elfogadom azért, mert egyetlen jelölttársam, aki érdemeinél, tekintélyénél s kitűnő tulajdonainál fogva, a sok közül legilletékesebb lett volna e helyre, már Csabán s azóta ismételten kinyilatkoztatta, hogy ő ezen elnöki állást elfogadni nem hajlandó. A többi férfiú pedig, akiknek ezen állásra történt megnyerése szintén nyereség lett volna úgy a gyámintézetre, mint a közegyházra nézve : bizalmukban a gyámintézet képessége iránt mélyen megrendülve, riadó helyett takarodót fújnak. Elfogadom vallásos hittel a gondviselés Ura, a mi mennyei szent Atyánk kegyelmes intézkedése iránt, akinek rendelkező hatalma, ezen természetes módon nyilvánult választásnál is, hitem szerint határozó volt. Elfogadom törhetlen hittel közegyházunk s gyámintézetünk jövője iránt, mely utóbbi, hogyha az egyház küzdtér, ez menhely ; hogyha az egyházi közélet egy folyam, az forrás ; hogyha az egyház egy nagy család, az annak tűzhelye ; hogyha az egyház templom, az annak oltárzsámolya ; hogyha az egyház harcmező, az annak vöröskereszt-egylete : — amennyiben sehol sem hangzik oly szépen, sehol másutt nem érthető meg jobban a szent evangyéliom nagyjelentőségű kettős szózata: „Egyek vagytok a Jézus Krisztusban! Egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus törvényét". — Elfogadom mély megilletődéssel, s mióta tudom e tényt, le nem küzdhető aggodalommal. Egyháznagyjaink legkiválóbbja által, fényes tehetséggel, izmos erővel, közegyházunkra kiható nagy tekintéllyel betöltött ezen elnöki helyre én, az egyház egyik igénytelen hive, egyszerű napszámosa hivattam meg munkavezetőnek. Székáts szelleme, Karsay szive, Czékus akaratereje egyesülve mindháromnál lángoló egyházszeretettel működtek e helyen egyszerre és egymásután, és készítettek Bognár Endre: Az ev. gyámintézet második huszonöt-éve. 2