Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XX. Fejezet
— 174 — Talán sokaknak jó szolgálatot teszek vele, ha az elitélt lelkész utolsó imáját, melyet a vesztőhelyen mondott, egy jelen volt szemtanú följegyzései nyomán ide iktatom: „Uram! ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár! Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te akarod ! Itt állok előtted Mindenható, a hajnalhasadtával és átfutom az én életemet. . . Fájdalom fog el, de lelkem nyugodt. Áldásom adom mindazokra, kiket szemem körülöttem lát. Áldásom Pozsony lakosaira, ártatlan szegény gyermekeimre, drága feleségemre, — a császárra, még azokra is, kik engem elitéltek. Áldásom adom drága, drága hazámra, azzal az óhajtással, hogy legyen mielőbb szabad, boldog és szerencsés! Uram! a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet". Még e fényes ünnepség jóformán el sem múlt, egy másik, nagy jelentőségű országos ünnep köszöntött ránk 1906 október 29. és 30-ikával. A nemzet királyával egyetértve haza hozta Thököly Imrének és II. Rákóczi Ferencnek porait. Velük jöttek többi bujdosó társaik : Zrinyi Ilona, Bercsényi Miklós, Csáky Krisztina, Eszterházy Antal, Rákóczi József és Sibrik Miklós, Rákóczi hűséges udvarmestere. A hazába visszatérő hősök útja Orsovától Kassáig, Kassától Késmárkig valóságos diadalmenet volt, minőt csak a fejedelmeknek szoktak rendezni, minőt a római nép egykor Caesárnak szavazott meg. Útközben körmeneteket, dicsőítő beszédeket tartottak, akárcsak Antonius Caesár felett. Aranytól csillogó oltárt emeltek a szószék előtt, s biboros ágyon nyugtatták a haza érkezett hamvakat. Drága ércből kivert koporsóikon tropheum gyanánt zászlós címereik lógtak és selyemmel bélelt baldachin borúit fölibéjük. És míg Caesár máglyája, melyen eléktelenített testét hamuvá égették, csak közel állt Castor és Pollux templomához, addig Thökölyt a késmárki, Rákóczit a kassai templomban temették el. Hazai protestáns egyházunk jogai megvédésére a sajtó útján bizony mindidáig édes-keveset tett. Legfölebb közigazgatási közgyűlésein emeli fel szavát ez érdemben. Azután ismét aludni hagyja a dolgot egy újabb esztendeig, sőt néha azon is túl. Holott pedig napirenden kellene tartani mindazokat a kérdéseket, melyeknek megvalósítása reánk nézve égetők, mindaddig, míg azok meg nem oldatnak. Úgy de nincs protestáns sajtó- és védőirodánk, amely a politikai napi lapokat a mi egyházi és iskolai életünk ügyei felől tájékoztatná, szükség esetén érdekeinket megvédelmezné. Nincs protestáns sajtószindikátus, amely míg egyfelől a szerkesztők és kiadók szellemi és anyagi érdekeit támogatná, addig másfelől a prot. egyház és iskolái nagyfontosságú ügyeiben egységes eljárás lehetőségét előmozdítaná. Mint sok más tekintetben, úgy a sajtó terén is szervezetlenek vagyunk. Ez a magyarázata annak, hogy nemcsak a napi sajtó nem vesz rólunk tudomást, de belkörű ügyeinkben sem tudjuk sem a közvéleményt igazán kifejezni, sem pedig úgy irányítani, mint az szükséges volna. így tovább nem maradhatunk. Az 1907. év folyamán összegyűltek ugyan a sajtó protestáns munkásai Hajdúböszörményben, hol a helyzetet és teendőket megbeszélve, egy protestáns sajtószövetség megalakításának szükségességét határozottan kimondották. De
