Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

II. Fejezet

— 15 — Vilmos, dr. Markó Sándor, Gratz Mór VII. bányavárosi főesperes, Terray Gyula gömöri főesperes és sok mások. Még aznap este gyönyürü szép holdvilágnál az egész város talpon volt künn az utcán, hol magas árbócokon nemzeti zászlók lengtek s úgy várta a város a ritka szép ünnepély megkezdését. Csakhamar a város piacán a nemes ifjúság zászlók alatt sorakozott s égő fáklyákkal kezében báró Prónay Dezső lakása elé vonult, a magyar főnemes üdvözlésére. Krausz Lajos volt az ünnepi szónok. Gyönyörűen beszélt, különösen mikor azt mondotta : „Kettős örömünknek adunk kifejezést, midőn Méltóságodban azt a férfiút tisztelhetjük, kinek boldogemlékezetü édes atyja az érdemek hasonló magaslatán a hazai evang. egyház életfejleményét éber őrködéssel kisérte, egyház és tanügy érdekében szót emelni soha nem reszketett ; kinek szive vallásáért oly nemesen hevült, kinek karjai a hazai evang. egyetemes egyház kormányát oly tapintatosan, oly üdvösen vezették. Szivünk repes az örömtől, hogy Méltóságodat az érdemek magaslatán hasonló állásban üdvözölhetjük . . . Ameddig ellátunk az égürben, mindenütt ragyogó csillagokat szemlélhetünk, ameddig visszatekinthetünk a Prónayak történetében, minden egyes alak fény és nagyságban tűnik fel, úgy látjuk őket, mint buzgólkodókat az előhaladás, a művelődés oltára körül. — A tudomány, a nemzeti nyelv iránti buzgalom, a hazafiság, a vallásosság szép erényei ékíték mindegyiket. A vallásosság. Nem oknélkül mondom, mert minden földi nagyság hiányos enélkül. De miért említem mindezt? Mert dicső ősei a protestáns egyház leghívebb harcosaiként ismeretesek és mi tudjuk, hogy Méltóságod legdrágább kincse gyanánt elődei nagy szellemét és a vallásosság szép erényét öröklé . . . Mi lobogó fáklyáktól körülvéve, itt a szabadban, milliárd csillagoktól ragyogó mennyezet alatt az Ég Urához küldjük forró imánkat azért, hogy Ö, a hatalmas Ur, az ily nemes hévvel lángoló kebleket, kik a tettek mezején szent lelkesedéssel áldásos sikert aratnak, köztük Méltóságodat hazai evang. egyházunk, iskoláink, szeretett magyar hazánk s nagyúri családja diszére, javára az élet messze határáig áldás és jó szerencse közt éltesse !" Majd Ivánka Imre szállása elé vonulva Porubszky Pál a következő beszédet mondotta : „Nemes eszmék megvalósítására kiváló férfiakat érző kebellel, SZÍVÓS akaraterővel ád a gondviselés a millióknak, kik a létért való nehéz küzdelemben mint közkatonák harcolnak s buknak el, és bukásukat egyedül csak az enyhíti, hogy az eszmék testté váltak, melyeknek célja : üdvöt hozni az utónemzedéknek. A magyarhoni ág. hitv. evang. egyháznak különös szüksége volt mindig ily kiváló férfiakra. Zsarnoki önkény parancs-szava, a közös anya gyermekeinek ellenséges indulata századokon keresztül fosztá meg a szabadság egyházát ama tényezőktől, melyek a lét feltételeit egyesítik magokban . . . És ez az egyház mégis felvirult és fáklyája lett a lelkiismereti szabadságon gyökeredző nemzeti műveltségnek és oszlopa a haza szabadságának. Felvirult