Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XVII. Fejezet

— 157 — szavaimban ezen elnöki székből a kőszegi evang, gyülekezet felé, melynek lelkésze a város határához jött fogadtatásunkra, sajnálattal jelentve ki, hogy nem is harangoztathat, mert nincs harangjuk, de minden harangnál hangosabban zúg azon öröm felénk, mit sziveikben megérkezésünkön éreznek. Az én válaszom erre az, hogy a harang Isten dicsőségének hirdetésére van rendelve, mintha ércszivének mindegyik ütése azt hangoztatná: „Quaerite, quae sursum sunt". „Harangok harsognak, Milliók szive Imád téged, Ki vagy ember legjobb liive" mondja Kis János, a költőpap. De máskép hangzik, ha a sziv szól. Hangjára megrezdül a rokon sziv, s viszont hangot ád, mely azzal egy akkordba olvad össze. Ezen harmóniából a kőszegi evang. gyülekezet levonhatja a következtetést. Fogadja üdvözletünket ! De nemcsak az evang. gyülekezet, hanem Kőszeg városa felekezet nélkül, fogadott őszinte vendégszeretettel. Háromszínű zászlók alatt vonultunk lakásainkra. — 1532-ben is lengtek itt zászlók, de a legtöbbjén a félhold bontakozott ki, mely akkor egész Európát rettegésbe hozta és elnyeléssel fenyegette. Az a félhold, mely sohasem telik meg, ütközött meg a kereszttel és a világot ostromló hadak visszavonultak. Az a hold, nem a növekvő, hanem a fogyó hold lett immár, az is kihűlve, alkonyulóban, mint az égi vándor, melyet jelképül visel, bágyadt fénye senkit sem vakit meg. — A kereszt pedig tündöklik napról-napra ragyogóbban, sugarai behatolnak a legsötétebb világrészekbe, s ott, hol eddig keresztyéni szeretet és hit ismeretlen fogalmak voltak, mint szimbólum látására térdre hull a nép. Üdvözlet Kőszeg városának, mely már a középkorban visszaverte a keresztyén hitélet megsemmisítésére törekvő hatalmat. — Századok multanak el azóta, de nem küzdelem nélkül. A reformáció még csak békésen terjedt el, hanem azok a napok, melyek reá következtek, több szenvedést hoztak híveinkre, mint amit török járom alatt kellett volna tűrnünk. Hanem végre evang. egyházunk is kivívta diadalát ; bizonysága, hogy széles e hazából ide tértünk, oly, Istenbe vetett hittel, mint amilyent e virágzó gyülekezet templomának felszentelt falára vésett: „Ein feste Burg ist unser Gott" s oly, Istenbe helyezett bizalommal, mely a másik oldalon fohászként száll az égre: „Elhalt Uns Herr bei deinem wort!" És ha elhagytuk e szent helyet, előttünk áll azon monumentális épület, melyet a dunántúli kerület Kőszeg nagy áldozatkészségével emelt, az evang. felsőbb leánynevelő intézet. Meggyőződtem róla, hogy növendékei oly vallásos tanításban részesíttetnek, mit sziveikből ki nem törül többé semmi hatalom, mintha mindegyik növendék tiszta evangyélmi hitünknek apostolává neveltetnék . .. Sokan feledik, hogy a hit ád erőt a csüggedésben, reményt a balsorsban, vigasztalást a szenvedésekben s boldogságot ezen és a jövő életben ! Nagy hatalom a hit, melyből egy mustármagnyi hegyeket mozdít ki helyökből . . ." Majd meg Michaelis Izidor, a gyülekezet lelkésze szólott fel, s a gyámintézet következő beszéddel üdvözölte : „Mindenekelőtt köszönöm a kőszegi egyházközség nevében, hogy engedtek kérésünknek és eljöttek hozzánk . . .