Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XVI. Fejezet

— 149 — hogy ma már háborítlan tulajdonosa, haszonélvezője a prot. egyetemes egyház a nagynevű báró alapítványának, ebben a Baldáesy-alapítványt kezelő bizottságnak tagadhatlan nagy érdemei mellett halhatatlan nagy érdeme van boldogemlékezetű gróf Lónyay Menyhértnek, a bizottság volt elnökének, ki a magyar földhitelintézet útján, annak segítségével e nagy felelősséggel járó ügynek pénzügyi nehézségeit leküzdötte, az alapítványt rövid idő alatt gyümölcsözővé tette úgy annyira, hogy minden egyes egyházkerület évenként osztalékul 2000 forinton felül kapott. Bizonyosabb, mint nem, hogy az egész alapítvány-ügy Török Pál püspök bölcs fejében fogamzott meg, báró Baldácsy Antal csak az „úgy legyen"-t mondta rá. A közművelődés és kultura egyéb terén is ritkán találkozunk hasonló, még kevésbbé nagyobb méretű alapítványokkal, kitűzött céljaik közül pedig egyike sem oly kiszámíthatlan nagy, mint aminőt a Baldácsy-alapítvány maga elé tűzött. Mert ennek megítélésénél nem elég, hogy csak arról legyen szó, ami abban a három pontban foglaltik, mit a nagylelkű alapító alapítványában megnevezett, hanem szükséges, hogy az ennél sokkal magasztosabb célt, azt a beláthatlan erkölcsi előnyt is figyelembe vegyük, mely az alapítvány közösségéből származik s mind a három prot. egyházra háramlik. Stand Lajos indítványára úgy az alapítványi igazgatóság, mint a tulajdonos egyházkerületek meghatalmazottjai e nagyfontosságú alapítvány megalkotásának 25-ik évfordulóját 1901 október 19-én közösen megünnepelték. Erre az időre esik a nagyváradi ágost. hitv. evang. egyház fennállásának százados ünnepe, mit azzal óhajt a gyülekezet emlékezetessé tenni, hogy elhatározza, miszerint új templomot épít. E célból kér segítséget. Esdő szavát így kezdi: „Isten nevében! Az egész Biharvármegyében egyetlen ág. hitv. evang. egyházközség emeli fel szavát százados fennállása küszöbén, azokhoz, kikből nem veszett még ki az Isten országa érdekében való munkálkodás magasztos érzése. A mult század elején 340 evang. hivő páratlan áldozatkészséggel szerezte meg a mostani egyháztelket s épített rá egy szegényes imaházat. Ma mintegy 1000 evang. lélek van csak magában Nagyváradon ..." Azóta temploma felépült s benne a hivek buzgón dicsérik minden vasárnap és ünnepnapon Istenüket, s ezzel Biharvármegye diasporáját is szorosabban magukhoz csatolják. Nem felejtkezhetünk meg e helyen a lelkészek fiait segélyező egyesület létrejöttéről sem, mi Veres József országgyűlési képviselő buzgóságát dicséri, mert létrejöttét egyedül annak köszönheti. Az általa ez érdemben kibocsátott felhívásból közöljük a következőket : „A szeretetnek legfőbb törvénye adott létalapot ennek az egyesületnek, lptjogát, szükséges voltát pedig megadja neki az a szánandó anyagi helyzet, amelyben az evang. lelkészek legnagyobb része szenved. Ha a hazai tanítóságnak sikerült egy oly intézményt felvirágoztatni, mint aminő az „Eötvös-alap", amely manapság 68-nak pénzbeli segélyt, 134 tanulónak szabad asztalt, 60-nak pedig ingyen lakást tud adni Budapesten . . . akkor azt hisszük, hogy egy kis buzgóság mellett . . . nekünk