Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
XVI. Fejezet
— 145 — tartozását képtelen dr. Fricke iránt még csak felszámítani is, anr^ál kevésbbé leróni. Helyére Önök bizodalma engem, érdemetlent hivott meg. Addig is, míg nálamnál jobbra és erősebbre találnak, itt állok, rendelkezésükre bocsátom magamat, fogadjanak szeretettel és legyenek segítségül ! Egy dologról bizonyosak lehetnek, hogy az a férfi, aki önök előtt áll, egész szivével a G. A.egyleté, kinek lelkiismerete jól tudja, hogy mi van rábízva, ki tekintetét hittel emeli fel az Urak Urához, ahonnan jő a segedelem. A G. A.-egylet königsbergi főgyülésével a század fordulópontján áll. Maga is a XIX-ik század szülötte, annak teljes átélte. Annak fejtegetésébe nem bocsátkozom, hogy ez idő alatt egyletünk rendkívüli módon mennyire növekedett. Legyen elég csak annak az egy dolognak felemlítése, hogy amikor a G. A.-egylet az új századba lép, kíséretét képezik: 45 főegylet, 590 nőegylet, 1918 fiókegylet és másfélmillió évi segélyösszeg. És ezt nem dicsekvésből hozom fel, csak megemlítem, hogy ez által is lerójuk azt a kötelességet, amellyel a mennyei Atya megmérhetetlen kegyelmének és szeretetének tartozunk. Vétkeznénk Isten dicsősége ellen, ha egyik századból a másikba átlépnénk, anélkül, hogy kezeinket összetéve hálát ne mondjunk ennyi jóság és irgalmasságért. De egyletünknek nemcsak külső fejlődésére gondoltam, hanem annak belső fejlődése is lelkem előtt áll. Bizonynyal elmondhatom, hogy egyletünk is erősödött, mint az az ember, ki Krisztusban lesz férfiúvá. Ama jelentőségteljes időszakok, amelyeken az evang. egyház a múlt században átment küzdelmei és viszontagságaival, a G. A.-egylet szűkebb történetében mind visszatükröződnek, sőt maga a G. A.-egylet sem volt lényegtelen befolyással arra, hogy az evang. egyházban az evang. szellemi élet fellendüljön. Az egyházi élet ama két erőnyilvánulása mellett, melyek a két utóbbi generáció idejére esnek, nevezetes a kiilmissió, mely egészen a pogány világig elhatott, és a belmissió, mely a haza határain belől mozog, joggal helyet foglalhat, mint ugyanazon anyának a szülötte: a Gusztáv Adolfegylet, mely az evang. hitsorsosokat összeköti, kétszeresen : künn a diasporában és benn a hazai egyház terén. A G. A.-egylet egyházunk sajátságos életnyilvánulásává lett, saját élete is ettől függ. A G. A.-egylet azok közé a cselekedetek közé tartozik, melyeket Isten egyháza vezetésében az utolsó évszázadban maga végzett. Mindezek a szent Istennek voltak utai, nemcsak a mi egyletünk, hanem főképen a mi egyházunk. Mostannal egy új századba, a XX-ikba lépünk. Mit hoz e század számunkra? Ünnepi nyugalmat sehogysem. Ezt már nyitott szemmel látnunk lehet. Nyugalom helyett még erősebb munka, még nagyobb feladat várakozik ránk. És ha mi, mint evang. keresztények, az új század titokteljes kapuján bemenni nem akarunk, még pedig szövétnek nélkül, mely az Istennek beszéde, avagy pedig pálca nélkül : akkor úgy tűnik fel nekem, mintha egy láthatatlan kéz jelennék meg előttem, és az első Pál-féle levelet nyitná ki s azt adná utravalóúl jelszó, figyelmeztetés gyanánt és igéret, szinte paizsúl, mellyel a G. A.-egylet a komoly határvonalat bátran átlépheti azzal a hitvallással és fogadással : „Nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát, mert Istennek hatalma Bognár Endre: Az ev. gyámintézet második huszonöt-éve. 10
