Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

XV. Fejezet

XV. FEJEZET. (Két érdekes levél. — Radó és Ihász. — A kőszegi nagy napok. — A gyámintézet Szarvason. — Balassagyarmat. — Dr. Weszter Lajos alapítványa. — Gyámintézeti hitelszövetkezet.) Az 1899-dik esztendőről két érdekes levél fekszik előttünk. Az egyiket Szontágh Pál valóságos belső titkos tanácsos, a másikat idősb Sztehlo János kiérdemült főesperes irta hozzánk gyámintézeti ügyben. Közöljük úgy az egyiket, mint a másikat, habár csak kivonatban is: I. „Horpács, (u. p. Nagyoroszi, Nógrádvármegye) 1899 április 17-én. Nagytiszteletü, Különösen tisztelt Uram ! A „jókedvű adakozót" stb. Mellékletben küldök a „Gyámintézet" számára (m. évi kiadási pótlékul inkább) 5 (öt) o. é. forintot. — Egyúttal felhasználom az alkalmat, hogy a Lap számára egy rövid értesítéssel szolgáljak. S ez a következő : Lelkészünk Zatkalik Mihály (mert mi itt a bánki egyház fiókját képezzük) f. évi februárban ünnepelte lelkészsége 26-dik évfordulóját. Ebből 23 évet ezen gyülekezetünkben töltött. Egyházunk felügyelőjének (Veres Ernő úrnak) kezdeményezésére, néhány hive 100— Egyszáz frankkal kedveskedtünk neki aranyban, ez alkalomból. Mert a papunk nagy családu férfiú, s nem látszott célszerűnek, kehellyel, tintatartóval, diszbibliával, vagy más ehhez hasonlóval ünnepelni meg jubileumát. Ezt anynyival inkább ; mert szeretett papunk terhes kötelességeket végez. Ugyanis, hiványszerüleg tartozik ő évenként 3-szor ide Horpácsra is kifáradni, hogy itt a nagyoroszi magyar (évenként fogyói!) híveknek, úgy néhány szórványos (cseléd 3 m. é. f.) hívének alólirottnak szerény házánál magyar nyelven oszsza a lelki vigasz malasztait. A megjelenés napjai : március 25-ike, aug. 20-ika és dec. 8-ika. Ez azért van, mert ekkor Bánk egyházilag nem ünnepel. A szomszéd (nagyoroszi és helybeli) pápistaság pedig könnyebbíti ezen hivek megjelenését. Ez már évek hosszú során így van ; de nem azért írom, hogy ez is kinyomassék, nem hivalkodom vele. Csak igazolni akarom, hogy jobb reális értékkel, mint jelképező kedveskedéssel ülni meg papunk jubileumát. Aztán én már nem élek soká, mert öreg vagyok. De az esperesség útján (bekebelezéssel) biztosítva van a Szontágh Pál kisded birtokán azon szolgálmány, hogy a tulajdonos holta után is, akár pápista, akár görög, akár zsidó lenne a jogutód, a bánki pap horpácsi isteniszolgálata folyton fen-